Ilyen volt a politika: 2014
Milyen volt 2014, áttekintés a politikai témájú blogbejegyzéseken keresztül.
Az év végét a blogon az #IlyenVolt2014 sorozattal búcsúztatom el. Hol toplista szerűen, hol blogbejegyzésken keresztül elevenítem fel az év fontos vagy érdekes eseményeit. Az elmúlt napok eseményei után valószínűleg már nem sok újdonság várható a politikában, szóval akár kezdhetem is ezzel.
Az év elején már tudható volt, hisz elkotyogták, hogy április hatodikán lesznek a választások. Már szeptember óta arra készültem, hogy végig blogolom a kampányt, de hoppon maradtam.
Január 6. – Csak én aggódom, hogy a Jobbikon kívül egyik párt se kampányol?
Ha már a pártok nem tették meg, legalább volt lehetőségem, hogy áttekintsem mit kínál a magyar politikai paletta. Január közepén két részes blogban írtam a középosztály lemorzsolódásáról és politika kiüresedéséről.
Az MSZP-Együtt-DK nem fog nyerni, mert ellökték maguktól a potenciális szavazóikat. Nem értették meg, hogy az olyanok, mint én tizenkilencre már nem húznak lapot. Nincs program, nincs kampány, nincs jövő. Ez ugyanaz, mint amit a Fidesz kínál.
Ezekre én áprilisban nem szavazok. Egyikre sem.
De még van pár hetük meggyőzni.
Aztán 14.-én bejelentették az Összefogást (amit az elkövetkező hónapokban újra és újra átneveztek #facepalm).
A mai összeborulásból fájón hiányolom Dávid Ibolyát, aki felelhetne a magyar foci jövőéért. Csuda egy ország ez a mienk! #creativeslave
— Őri András (@oriandras) 2014. január 14.
Bár a januári belpolitika bizony sírnivalón eseménytelen volt, de az Ukránoknál ugyanezt nem mondhatták el. Januárban és februárban két blogbejegyzést is szenteltem az Ukrán helyzetnek. Így visszatekintve, főleg az elmúlt két nap szovj orosz eseményei fényében meglepő, hogy tavaly Putyin még egy újraéledő világbirodalom pozíciójából politizált. Sunyi, mocskos, cinikus módon sosem vállalva fel a valóságot.
És ez azóta csak elmélyült bennem. Mélységes tiszteletet érzek azok iránt, akik most ott vannak kinn az utcákon, harcolnak a rendőrök ellen, aktívan tesznek azért, hogy ne kísérthessen a múlt.
Legközelebb aktuálpolitikával csak április 7.-én, a választást követő napon jelentkeztem.
A három vezetőnek (Mesterházy, Gyurcsány és Bajnai) ott be kellett volna jelentenie a lemondását, a posztjáról és a mandátumáról is. Ezt ugyanis ők szúrták el és egyszerűen nevetséges, hogy ennek ellenére 4 évig ott fognak ülni a parlamentben. És azzal, hogy azt mondták most át kell gondolni a teendőket és végignézni mi a hiba csak azt érték el, hogy folytatták ugyanazt a maszatolását a felelősségnek amiért elbukták a választást. Nem hajlandóak vállalni a cselekedeteikért a felelősséget. Ezek az emberek nem vették észre, hogy ők már sosem lesznek senkik. Kétszer mondták el nekik és nem értik.
Bizony, akkor még uralták, osztozkodtak az ellenzéki politika színpadán. De nem mondtak le és a töketlenkedésük oda vezetett, hogy most decemberben gyakorlatilag se ők, se a pártjaik nincsenek. Ahogy írtam áprilisban is: benn ülnek a parlamentben, de a politizálás hirtele új színteret talált, az utcát. De ne szaladjunk előre!
Az EU parlamenti választásokra mindig szoktam blogot írni, amiben kapacitálom az olvasóimat, hogy szavazzanak. Tíz éve vagyunk az Unió tagjai és pont idén derült ki, hogy micsoda szilárd támasz ez a Köztársaság romjainak. És idén, kinn az utcán derült ki az is, hogy hiába igyekeznek a politikusaink lejáratni az EU-t, mi magyarok európai polgároknak érezzük magunkat. Az utcára szinte több EU zászlót vittek ki idén ősszel, mint trikolórt.
Augusztusban a társadalmi passzivitás keserített el, a teljes közöny, amit a társadalom az internetes fogadóirodák bezárásával kapcsolatban mutatott. Nem gondoltam volna, hogy két hónap és az Internet újabb piszkálása teljesen átformálja a honi közéletet.
Augusztusban váltottam a blogomon, elindult ez, amit most is olvastok és kezdetben azt gondoltam, hogy változtatok az eddigi rutinon és minimális politizálást művelek csak itt. Nos, ezt buktam.
Így történhetett, hogy augusztus végén csörgött a telefonom és megkérdezték segítenék-e az őszi önkormányzati kampányban.
– Hát persze, válaszoltam, csak időm nincs sok.
– Nem gond, lehetnél mondjuk önkormányzati képviselőjelölt.Emlékszem az Alleeban voltam, egyik kezemben a bevásárló szatyor és egy hirdető oszlop körül hajkurásztuk egymást Cilivel, másik kezemben a telefon. Majd eldobtam mindent meglepetésemben. Ez a rövid története annak, hogyan lettem hivatalos önkormányzati képviselőjelölt a XI. kerületben. – Kicsit büdös
Bizony, ez az egyik nyitó blog volt. Képviselő jelöltségem egyébként borzasztó passzív volt. Egy eleve esélytelen körzetet kaptam, egy lehetőség lett volna valami kampány gyűlésre menni, de akkor éppen a Temofeszt miatt éjt-nappallá téve melóztam. Rossz képviselő jelölt voltam, belátom, de ez nem is erről szólt. Egy kicsit beleláttam azért a dolgok mögé és már ez megérte. Egyébként még sosem tettem meg, elég neveletlenség, de köszönöm annak a 64 szavazónak, aki mellém ikszelt, hogy ismeretlenül is megbízott bennem, jó hírem van: az LMP-t megelőztem. 🙂
Az önkormányzati választás az idei év legnagyobb kabaréja volt, a főbohóc szerencsétlen Falus Ferenc lett, aki egyébként teljesen alkalmatlan is volt.
Az események kezdtek felgyorsulni, ahogy október 21.-én kikerült az Internetadó ötlete. A meglepően nagy felháborodás, az azt követő tüntetéssorozatok teljesen készületlenül érték a politikai elitet. Ez az a nap, ami elsodorta a teljes ellenzéket, és megbénította a Fideszt. Az utóbbi azóta büntet és nem veszi észre, hogy ezzel egyre gyorsabb ütemben lapátolja a saját sírját.
- Internetadó – okt. 21
- Internet is for porn – okt. 22
- A fiatalokat csak az Internet érdekli – okt. 27
- vlog a tüntetésről – okt. 29
- Egy fricska – okt. 31
Kereken tíz nap alatt a NER elvesztette egy nagyon fontos támaszát: többet nem mondhatja, hogy az egész ország mögöttük áll.
De az Internetadó visszavonásával/elnapolásával a lavinát már nem lehetett leállítani. Az emberek rájöttek, hogy van értelme néha kiállni a hatalommal szemben. Erőre kaptak és egyre hangosabbak lettek. A tüntetések egyre-másra szerveződtek, nehéz lenne olyan hetet találni, amikor az elmúlt őszön nem volt felvonulás, nem zengett valahol több ezer ember, hogy Orbán takarodj!
Az első hetek felívelése után óhatatlanul jöttek gyengébb performanszok, ilyen volt a mindenki által nagyon várt Közfelháborodás napja is. Közben a kormány is rájött, hogy az egyszeri engedékenység milyen veszélyes precedenst teremtett, és ha lehet azóta csak keményebbek, fafejűbbek. Hiába jött a NAV botrány, hiába bármi, a belső harcok, a megmerevedett vezetők nem tudnak váltani az irányon. Egyre másra derülnek ki az újabb és újabb disznóságok és ezekkel párhuzamosan kipukkadt az Orosz medve is, nincs kihez dörgölőzni.
A tüntetés sorozatok eddigi utolsó darabja, egészen szilveszterig úgy tűnik a Nincs hova hátrálnunk fedőnevű sétálás volt. Itt már érezni lehetett a szolidaritást, az aktív útkeresést. A céltalannak tűnő demonstrációk elsöpörték a tehetetlen ellenzéket és szerintem hosszú távon a Fidesz bukását okozzák, nem egymaguk, de oroszlánrészük lesz benne. De az ellenzék hiánya pont az egész probléma rákfenéje. Ha eltűnik a Fidesz, ki jön utána? Fenyegetően magasodik a háttérben az egyetlen összeszedett szervezet, a Jobbik.
Úgy tűnik, hogy az év elejéhez képest két nagy fordulat állt be:
- eltűnt az ellenzék,
- a hübrisz utolérte a Fideszt.
Ha emellé hozzátesszük, hogy külpolitikailag a béka segge alatt vagyunk, akkor az egész félelmetes kezd lenni. Január másodikán új tüntetés, és állítólag megalakul a civileket összefogó ernyőszervezet. Izgalmasabb évnek tűnik 2015, mint a most elmúló. Hiába akartam visszafogni a politikát, ez életünk része, az enyém is, a blog így nem lehet apolitikus.