Nincs borítókép
A notórius csendháborítók
Az elmúlt estéken ültem a fotelben, ölemben az altatandó gyermek és azon morfondíroztam, hogy nincs az az Isten, amiért én a kertvárosba költöznék. Még hogy csend, nyugalom! Hol? Három percenként riasztják fel egymást a kutyák a kertekben és vadabb lármát (és idegesítőbbet) csapnak mint egy csapat részeg egyetemista két kocsma közt.