Vélemény

Nincs borítókép

Az elmúlt estéken ültem a fotelben, ölemben az altatandó gyermek és azon morfondíroztam, hogy nincs az az Isten, amiért én a kertvárosba költöznék. Még hogy csend, nyugalom! Hol? Három percenként riasztják fel egymást a kutyák a kertekben és vadabb lármát (és idegesítőbbet) csapnak mint egy csapat részeg egyetemista két kocsma közt.
Nincs borítókép

Zsófi szüleinél az egyik szobában áll(t) egy régi számítógép. Talán 486-os vagy 386-os lehetett. Jogtiszta Windows 3.1 futott rajta, ha jól emlékszem. Mikor utoljára láttam bekapcsolva tökéletesen működött. Eredeti billentyűzet, egér, mátrix nyomtató és egy tökéletes, bár kicsi kijelzős monitor. Egy ipari műemlék. Tegnap volt a lomtalanítás, a hétvégén kérdezték tőlem Zsófi szülei, hogy kell-e […]
Nincs borítókép

Minden tiszteletem a sajtó lelkes munkatársaié, de életemben nem egy alkalommal fordult már elő velem, hogy amikor valami hírértékű esemény közvetlen közelében voltam akkor megdöbbenve figyeltem, hogy micsoda légből kapott, ám általában baromi jól hangzó, meséket toldanak a sztorikhoz. Ilyenkor mindig azon töprengek, hogy ha ez az üzemszerű működés, akkor jobban járnánk tán, ha a vélemény cikkek olvasására szorítkoznánk. Esetükben is inkább/főleg az irodalmi faktoruk miatt.
Nincs borítókép

A múlt héten bepróbálkoztunk egy netes játékkal: készítesz videót és talán nyersz 8 hosszú hétvégés családi kirándulást. Mivel későn kaptunk észbe ezért eleve nem sok eséllyel indultunk neki, de a vártnál is gyászosabb eredményt sikerült produkálni. Azt gondoltam, hogy az első 10 közé nem lesz ördöngösség bejutni, annyi rohadt sok ismerősünk van a neten, biztos […]
Nincs borítókép

Pár napja, ahogy a buszmegálló felé igyekeztem a forró délutánban megláttam egy határozottan kék óriásplakátot, nagy fehér betűkkel. És jó volt. Olyat mondott, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Megálltam, és elégedetten áttanulmányoztam, úgy éreztem, hogy jó helyre ment a pénzem. Ha Magyarország miniszterelnöke vagy be kell tartanod a törvényeinket.
Nincs borítókép

Kétszázkilencven nap, kilenc hónap és tizenhét nap. Ennyi ideje tart a diétám és azt kell, hogy mondjam: rákanyarodtam a célegyenesre. Jó ideje nem álltam a mérlegre, mert a nyár erős lazulást hozott, gyümölcsök, fagyizás. Sok-sok bűnözés. Reggelente ezért mindig rossz érzéssel sétáltam, el is határoztam, hogy majd aznaptól rendes leszek. Ennek eredményeképpen extrán megsanyargattam magam […]