Vélemény

Nincs borítókép

Egészen elképesztő, hogy mit meg nem enged magának az Állam. Van egy Munkácsy kép, amit a tulajdonosa kölcsönadott a debreceni kiállításra. Közben az Állam kitalálta, hogy ő azt megvenné, de 3 millió dollárral kevesebbért, mint amennyit kérnek érte. Mikor az üzletet így nem sikerült nyélbe ütni szimplán hoztak egy törvényt, hogy ez védett nemzeti örökség […]

Mindig is tudtam, hogy elég csehül állunk nyilvános WC témában, úgy országosan, de az elmúlt pár évben – Cili miatt – sokkal több inger ért, mint korábban. Fiúnak ez az egész egyszerű, veszel egy nagy levegőt, gyorsan pisilsz egyet, örülsz, ha folyik a kézmosóból a víz, boldog vagy, ha maradt valami szappan, és meglepődsz ha […]
Weathering magazin

Még májusban hőbörögtem egy újság hirdetés miatt, finoman fogalmazva eltért a véleményem a főnökségétől. A hirdetés most jelent meg nyomtatásban, és reggel az asztalomon találtam, vádlón kinyitva az aktuális oldalnál. Körbetelefonáltam, hogy most ez micsoda. Kiderült, metakommunikative arról érdeklődnek a kollégák, hogy a következő számban is ez a hirdetés fog-e futni. Mondtam, hogy ha rajtam áll: […]

Eszméletlen sokat változott az egész. Kezdve azzal, hogy az első évadban a zombik voltak a probléma. A veszély. Ezeket a szegény, rohadó, bélcsócsáló ex-embereket aztán évadról évadra nerfelték le a vérbe. Egy jelenlegi epizódban a zombi lassú, agyhalott. Az első évadban a zombik futottak. Felmásztak mindenfélére. Be akartak menni az ajtón egy kilincset használva. Taktikáztak, hogy bekerítsék az áldozataikat. Kegyetlen ragadozók voltak.
Nincs borítókép

Az elmúlt hetekben – nem meglepő módon – elég sokat gondolkoztam a nagyszüleimről. Gyakorlatilag bárhová mentem, néztem, valahogy ők jutottak eszembe. Nem csak az a kettő, akik most haltak meg, hanem a házastársaik is, akiket már korábban elvesztettünk. Ahogy írtam is a blogon igazából keveset tudtam a nagyszüleim életéről, de azért ismerem a történetüket, meg […]
Nincs borítókép

Pár nap alatt összeszerveztem egy második turnust, akikkel július közepén elmentünk felmérni a lakást, újra. Az egész esemény azzal kezdődött, hogy a burkoló-kőműves szó nélkül nem jött el. Akkor kezdtem rezignált lenni, de a víz-gáz szerelő (hogy a Jóisten rohasztaná rá az eget) vidáman jelezte, hogy megoldja ő azt is. Megnyugodtam, mert vidám, lendületes srácnak tűnt. Átnéztünk mindent, megegyeztem a Pécsről érkező festővel és a családi bútordarab parkettással is. Aztán elkezdődött a várakozás az árajánlatokra.