Új szerzőt megismerni mindig izgalmas mulatság. Grecsó Krisztiánt a Jelmezbálon keresztül fedeztem fel és biztos vagyok benne, hogy jó barátok leszünk. A könyveivel.
Elég sokat szidtam már a The Walking Dead-et az elmúlt évben. A hatodik évad kifejezetten gyatrára sikerült és a tegnap előtt lezárult hetedik is csak egy paraszthajszállal lett jobb. Megpróbálok erre a paraszthajszálra koncentrálni.
Jó két hete befejeztük már a Taboo első évadát, de hiába kezdtem el vázlatolgatni hozzá csak nem tudtam igazán megírni a véleményem róla. Most kaptam egy kapaszkodót, megtaláltam az Index Kult kritikáját és ennek mentén próbálom összeszedni a gondolataimat a sorozatról.
Ma abban a remek élményben volt részem, hogy találtam egy helyet, ahol normálisan lehetett ünnepelni, aki akart politizálhatott, aki akart szórakozhatott, aki akart emlékezhetett. Mindezt egy csomó ember közösen, egymás mellett és barátságos, jó hangulatban művelte. A Momentum Mozgalom városligeti piknikjén jártam.
Élni is nehéz, meghalni se könnyű. Ovénak legalábbis nem sikerül az öngyilkosság, mert bár akkurátusan eltervez mindent, valaki mindig betoppan az életébe és öntudatlanul megakadályozza benne. Hol utánfutóval kéne tolatni, hol a kórházba kell vinni valakit, és Ove bár morogva és tüskésen, de mindig elhalasztja az öngyilkosságát. Ráér holnap is, hiszen ha valamit csinál, akkor azt rendesen csinálja.
Úgy tűnik, hogy begyepesedtem vagy mi. Ez az egész kézműves forradalom már a kezdetek óta gyanús volt nekem, de akkor lett elevenembe vágó, amikor a söröket is elérte. Vessenek meg érte, de egy korsó hideg Staroprament ezerszer jobban élvezek, mint valami ipát. Azt se tudom, mi az az ipa. Utánanézhetnék, de mivel egyik sem ízlett […]
A világ legbefolyásosabb emberei nem politikusokról, háttérhatalomként működő milliárdosokról szól, hanem a korai számítógépjáték fejlesztés nagyágyúiról. Programozókról, játék fejlesztőkről, történet írókról, filmesekről és cégekről.
Néha elkeseredek és morgok vagy kicsit eltöprengek, hogy milyen ország már ez a mienk, ez a Magyarország. Aztán mindig arra jutok, hogy lehetne jobb is, persze, de én szeretem. Így is. Pont így is. Néha úgy tűnik, hogy mindenkinek, még egy országnak is lehetnek rosszabb pillanatai. Magyarország most éppen egy ilyen periódusban van. Úgy nézek rá, mint egy kicsit agresszív depressziósra.
Az elmúlt hetekben a Momentum mozgalomnak sikerült felkavarnia a hazai közélet állóvizét. Most róluk és az első akciójukról, az olimpia rendezés népszavazásáról lesz szó, a NOlimpiáról.