
A GDPR szerintem egy nagyon jó ötlet, egy előremutató szabályozás, amit a kivitelezésével sikerült egy viccé degradálni. Kár.

Tegnap kivonult – állítólag – 100 000 ember az utcára, egy héttel azután, hogy a Fidesz harmadszor nyert kétharmados arányban országgyűlési választást. Ha nem is voltak ennyien, akkor is jó sok ember volt együtt azért mert ez a múlt vasárnapi eredmény nekik nem tetszett.
Kijelenthetjük, hogy 2018 áprilisának nyolcadik napján a magyar közigazgatás csúfosan megbukott.

A politikai divatok jönnek mennek, ezt Jókai már nagyon szépen megírta. Idén újra a négy évvel korábbi matekozás a divat, aminek nagyon kis eséllyel lehet sikere is. (Bár most nem úgy tűnik, de meglepetések mindig lehetnek.) Én meg őrlődöm, mert ez a divat engem annyira nem érintett meg, a korábbi álláspontom még mindig közelebb áll…
Hülye egy helyzet, hogy egy Facebookot védő blogbejegyzést készülök írni. Pont én, aki már nagyon-nagyon régóta igyekeztem a blogjaimon felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire veszélyes gyakorlat, ahogy a vállalkozások, kiadók a Facebookra építenek üzleti modelt. Pár éve igyekeztem bemutatni a blogomon a Sans Facebook projektemet, ami arról szólt, hogy mennyire egyszerű elszakadni a Facebooktól…

A Bright alapvetően egy közepesnél nem jobb akció-krimi, egy sztereotíp rendőr páros főszereplésével. Szerencsére a Netflix tekert rajta egyet és az egészet a Shadowrun felébredt világába helyezte. Pontosabban egy Shadowrunhoz nagyon hasonlító világba, gondolom a jogdíjak így nem kerültek annyiba.
Áprilisban, ha minden igaz, országgyűlési választások lesznek. A Fidesz nem kertel, folytatná a puha diktatúra keményítését, a többiek meg a matekkal vannak elfoglalva. Engem inkább a jövőnk érdekelne.
Ha egy vadidegen ember lefotózza a gyerekedet, mert cuki és aztán azt saját vagy a szervezete előbbre jutásának segítésére használja fel anélkül, hogy megkérdez róla, azt minek hívjuk? De van tovább is, ha megpróbálsz beszédbe elegyedni az ipsével, hogy ez neked nem tetszik és hagyja abba és ő ignorál, na az micsoda? Az a pofátlanság.
Van úgy, hogy az ember bal lábbal kell fel. Ezek azok a napok, amik nem kerülnek be a mosolyalbumokba. Íme a kivétel.

Nem egy dolog van, amin nagyon fel tudom bosszantani magamat, de az egyik visszatérő téma a kötelező olvasmányok, ezen belül pedig a Kőszívű ember fiainak ekézése. A non plus ultra, amikor azzal kezdik fúrni a könyvet, hogy el se olvasták.