Orbán Viktor

Négy részen át próbáltam összegezni, hogy hol tartunk - szerintem - mi, magyarok. Fontosnak éreztem bő lére ereszteni, mert a záró blokkot, ami valójában a tét és a legérdekesebb téma, nem lehet anélkül tárgyalni, hogy ne néznénk objektíven az ország és a társadalom jelenlegi állapotára. A tét az, hogy jövőre meg lehet-e verni választásokon Orbán Viktor sleppjét. A logika szerint eljutottunk az utolsó ki nem próbált módszerig és annak sikerülnie kell. Kéne. De amiből ki tudunk indulni az a jelenlegi és múltbéli tudásunk, ami nem biztos, hogy érvényes lesz jövő áprilisban is.

Jövőre, ha lesznek még választások a demokráciának csúfolt Magyarországon (alaptörvényileg nem köztársaság, ugye), akkor az nagy valószínűséggel éppen egy év múlva, április 5.-én lesz megtartva. Egy év jó nagy idő, érdekes lesz végigélni, de lehet, hogy fájdalmas is.
Nincs borítókép

Tudom, hogy árad. Értem én, sőt látom is, hogy jelenleg egyszerűen nincsen más. Leradírozta – megérdemelték – és legalább potensnek is tűnik. De az, hogy kiáll Orbánt felkérdezni orosz témában egy nappal azután, hogy pont ugyanúgy nem szavazta meg az ukránoknak a támogatást, na az egy vicc. Lófasz fog itt folyni, nem acél. *ssdd

Az, hogy a NER megbukott elég egyértelmű lett tavaly év végére, írtam is róla egy hosszabbat (Evangélium mindenkinek '22. december 7.). Na ez jó hír, gondolhatná a kedves olvasó (egyébként BUÉK!), de  ne örüljön, mert nem biztos hogy Orbán Viktor NERjére nem Orbán Viktor fasztudjamég milye következik.

Azt éjjel eldöntötték végül, hogy a magyar pénzekkel kapcsolatban érdemben nem változik semmi. Megkapjuk a helyreállítási pénzt, de a rendes költségvetésből is kevesebbet vonnak el az országtól. Ez úgy tűnhet, már ha egy kisebb büntetés elveszti büntetés jellegét, hogy Orbánék megint megcsinálták. Átverték az EU-t, aki becsicskult. Sika, kasza, léc. Pedig a valóságban az van, […]