Cili: – Dávid, ha nem akajsz lufizni, nem kell. Dávid: – Nem? Cili: – Hát lufizhatsz, csak azt mondom, hogy ha akajsz lufizni lufizzál, ha nem akajsz, akkoj nem muszáj. Dávid: – Ühüm. Cili: – Az a lényeg, hogy boldog legyél. #cilimondta
Én: – Miért sír a Dávid? Cili: – Hát… csak azéjt csaptam a kezéje, mejt volt rajta egy légy. Cili: – Nem szopom az ujjam anya, csak szeretem, ha nyálas, ezért nyálazom. #cilimondta
Ma különösen termékeny napunk van. Gyerekszobából hallom: Cili: – Gyeje kicsikém megyünk a bálba! Itt a nyakkendőd! Dávid: – Nem!!! C.: – Jóvan, akkoj nem leszel csinos!!! Én vagyok az anyád és te csak bosszantasz! D.: – Nem!!! C.: – Na mindegy. (Enyhül) De a bálban majd táncolni kell, nem pedig hisztizni! Majd táncolol ugye? […]
Cili és Dávid popsitörlőkkel takarít. Cili a parkettát törölgeti, Dávid az apja papucsát fényesíti. – Apu nagyon fog örülni! – mondom Dávidnak. Cili a bajsza alatt: – Nagyon fog öjüjni, hogy végje valaki takajít. 🙂 #cilimondta
„Ez a Gaston kicsit kiképzelt.” Játszanak a gyerekszobában, egyszer csak Dávid telitorokból ordítani kezd. Apjuk bemegy: -Na mi történt? Cili: – Hát az töjtént, hogy én megméjgesítettem a Dávidot, ejje ő meg szét akajja szedni a vonatomat. #cilimondta
Mindig azt hittem, hogy a mindennapi dolgok maguktól működnek. Amikor elképzeltem magam apaként a képben ott volt, hogy milyen szép családom van és mindenki boldogan ül le az asztalhoz és vidáman csacsognak a gyerekek, amíg együtt eszünk és jól érezzük magunkat. Ja, a kezem meg belelóg a bilibe.