
Reggelente Cili a nyakamban ül és a bölcsibe menet az Alsóhegy utca teljes hosszában a vonatokat figyeljük. Már messziről hallani őket és helyből elkezd ficánkolni, hogy „pijos” vagy kék vonat jön-e? Ma reggel nagy csendben haladtunk, két és fél hete nem jártunk arra, a betegségek miatt hosszú volt a kihagyás. Valami fura volt, aztán Cili…
Az Inbox by Gmail házon belülről támadja be a Google nagy sikerű levelezőprogramját, sajnos még nagyon kezdetleges formában: bukásra van ítélve.

Nálunk a Három ember egy csónakban generációkon átívelő családi könyv. A balatoni nyaralóban lóg egy festmény a villa építőjéről, a dédapámról, a kép a tornácon készült róla, köpenyben, ölében pihentet egy kötetet, a Három embert. Sajnos azt a könyvet a nagyapám második felesége (a fél könyvtárral egyetemben) eladta, nem volt egy olvasós típus. Pár éve…
Kényeztessük azt a gyereket! – via mediaciok.hu Érdekes a fent linkelt cikk, mert megerősít egy olyan elgondolásomban, amivel sokszor egyedül maradok. Amióta apa lettem óhatatlanul megtalálnak ismerősök, munkatársak a nevelés témájával. Úgy tapasztaltam, hogy a férfiak alapvetően macsónak gondolják a magára hagyom, hadd ordítson nevelési elvét. „Engem aztán nem fog ugráltatni a gyerek!„ Mondjuk ők…
Én: – Cili, ki altasson? Apu, vagy én? Cili: – őőő… Apuci. Mejt ő mindig a majackákat meséji. (Ránéz az apjára) Mejt te ilyen okos vagy, ugye?
Nem egy alkalomra emlékszem, mikor a tesztoszteron szintem kiverte a biztosítékot, ez hajnali órákon történik, amikor az édes drága gyermek inkább vidáman gőgicsél a karomban (megvan hozzá a meztelen mellkas is sokszor), minthogy aludjon.
Blogot írni sokféle indíttatásból lehet. Én általában előre vázlatolom a bejegyzéseket, formázgatom őket, többször módosítom. Néha azonban hirtelen felindulásból születik meg egy-egy, mint most is.

Az olvasás csodája újra lecsapott. A János vitéz daljáték/operett keletkezés története egyben karrierek meséje is, Bókay előadásában emellett még egy kis erkölcsi példamese is belefért. Leginkább kedves, néha szomorkás regény, nagyon jó stílussal megírva: letehetetlen.
Mire újra bulizni fogunk újévkor már nem is emlékszünk majd hogy kell. #apablog