Nálunk a Három ember egy csónakban generációkon átívelő családi könyv. A balatoni nyaralóban lóg egy festmény a villa építőjéről, a dédapámról, a kép a tornácon készült róla, köpenyben, ölében pihentet egy kötetet, a Három embert. Sajnos azt a könyvet a nagyapám második felesége (a fél könyvtárral egyetemben) eladta, nem volt egy olvasós típus. Pár éve […]
Kényeztessük azt a gyereket! – via mediaciok.hu Érdekes a fent linkelt cikk, mert megerősít egy olyan elgondolásomban, amivel sokszor egyedül maradok. Amióta apa lettem óhatatlanul megtalálnak ismerősök, munkatársak a nevelés témájával. Úgy tapasztaltam, hogy a férfiak alapvetően macsónak gondolják a magára hagyom, hadd ordítson nevelési elvét. „Engem aztán nem fog ugráltatni a gyerek!„ Mondjuk ők […]
Nem egy alkalomra emlékszem, mikor a tesztoszteron szintem kiverte a biztosítékot, ez hajnali órákon történik, amikor az édes drága gyermek inkább vidáman gőgicsél a karomban (megvan hozzá a meztelen mellkas is sokszor), minthogy aludjon.
Blogot írni sokféle indíttatásból lehet. Én általában előre vázlatolom a bejegyzéseket, formázgatom őket, többször módosítom. Néha azonban hirtelen felindulásból születik meg egy-egy, mint most is.
Az olvasás csodája újra lecsapott. A János vitéz daljáték/operett keletkezés története egyben karrierek meséje is, Bókay előadásában emellett még egy kis erkölcsi példamese is belefért. Leginkább kedves, néha szomorkás regény, nagyon jó stílussal megírva: letehetetlen.
Vetkőztetem a pelenkázón Cilit az esti fürdéshez, meglátja az aktuális kedvenc játékát, amivel tegnap este Bandit „szórakoztatta”, felkiált: – Jaj! Ezt a Bandi itt felejtette, mint a keresztanyám a Kinga nagyi! Keverte a szezont a fazonnal, de aki anyámat ismeri az csak elismerően hümmöghet: gyerekszáj igazat beszél!