Az elmúlt estéken azonban Lou Reed is beette magát a mindennapjainkba. Esténként a fürdés közben Cili a Velvet Underground best of lemezét kéri, és amíg a Perfect Day, a Pale Blue Eyes és hasonló slágerek szólnak az esküvői képeinket nézegeti.
Elsőre állati érdekes volt a sok XY Photography vízjellel ellátott kép. Kitartóan elnavigáltam a Facebook oldalaikra és átpörgettem a képeket. Ez a típusú vízjel a fotós megfelelője az utcai akvarell festőknek/gyorsportrézóknak.
Cili a játéktelefonon valakivel beszél, hosszú hatásszünetekkel. – Szia! … Hètvégén nem akajtalak hívni, mejt buli volt. … Nem hiszem. … Nem!… Nem, nem, nem, azt nem! …. Nem hiszem, nem! …. Ja, úgy! Úgy lehet, úgy lehet!
Altatásnál az előre egyeztettet mesék végére érek. Jön a szokásos: Cili: – Mééég! Mééég! Mééég! Én: – Cilike, megbeszéltük előre, hogy hármat mesélek. Cili: – De mégegyszej! Én: – Elmeséltem mindhárom Boribont, ma már nincs több. Cili: – Deeee! Mégegyszej kettőt!