
Most még karomba kaphatom, babusgathatom. De már nem sokáig, pedig nagyon fog majd hiányozni.

#bnw #snow #budapest #sledding via Instagram http://ift.tt/1TA59ZY
Már több, mint 20 órája 2016 van, ami azt jelenti, hogy a 2015-ös újévi fogadalmak bukók.
Ülök a laptoppal az ölemben, a gyerekek a fenyőfa mellett a karácsonyi ajándékaikkal játszanak, mellettem szól Zsófi karácsonyi YouTube lejátszási listája, végtelenítve. Békés életkép, pedig az elmúlt tizenvalahány óra tartogatott némi feszültséget, visszagondolva kicsit janikovszkys a sztori. Azzal kezdeném, hogy az elmúlt napokban sem igen sikerült kialudni magunkat ez már eleve könnyen vezet feszültségekhez. Ennek…
-Akkor most végülis az Iván megint neked udvarol? – Igen. Nem a Pannának… (sóhaj) …így kezdődött minden…

A kép még szombati, a nagy családi Cili szülinapi partin készült.

Mostanában Cili rákattant valami bugyuta mesére, Sam a tűzoltó kalandjaiban mélyed el rendszeresen. Ezen a fotó montázson éppen vacsora közben bámulja a tabletet.

Az ősszel Várgesztesre kirándultunk és a lányom a hegyről lefelé jövet már kezdte elunni a gyaloglást. Leült a langyosodó aszfaltra és megmakacsolta magát.
Vendégségben Cili a házigazda kislányokkal játszik. Az idősebb kislány az emeleten lekapcsolja a villanyt, és a lépcső tetején kuksol. A kisebb lány azt mondja Cilinek izgatottan a játéktól: – Ott van fent egy félelmetes medve, gyere, nézzük meg! Cili kezében zseblámpa, látom az arcán, hogy fél egy kicsit. Jár az agya, majd jóságos, és biztató…
Esténként altatom Dávidot és Cili, már hálóruhában, jön puszit adni. Ma is így volt, ahogy elmenőben kecemergett le a kanapéról azt kérdi: – Holnap megyünk a dolgozóba? – Igen. – válaszolom kicsit meglepve a vidám hangtól – Akkor lesz a nagy sírás. – közli és helyére cuppantja a cumit – Szija!