A gyerekek a legmeglepőbb pillanatokban képesek teljesen átírni az ember napját. Ma egy büdös borz mentő akcióban találtam magam egyik pillanatról a másikra.
Már nem emlékszem, hogy miért tettem el A fal leomlásától az újraegyesülésig című kötetet, de ott volt az ebook olvasóban a listámon. Nem nagyon szoktam ilyen jellegű könyveket olvasni, nehezen besorolható műfajával, ami memoár is, doku regény is és nem kevés mértékben utólagos magyarázkodás.
A nyár végére elég rendesen feldagadt a belvárosi lakók és vendéglátósok közti harc. Hetek óta fel-felbukkan a hírekben, de kezdetben nem nagyon foglalkoztatott, aztán ahogy újra és újra feltűnt csak elolvastam én is, hogy miről van szó. Borzasztó bonyolult helyzetnek tűnik, ahol mindenkinek igaza van egy kicsit miközben senkinek sincs teljesen igaza.
Cili: Olyan pechem van, hogy a Tamival meg a Pannával ültettek egy asztalhoz az oviban. Én: Az miért pech? C: Hát, mert szeretem őket. É: A pech azt jelenti, hogy valami szerencsétlenség ért. C: Ja! Akkor is pechem van, a másik oldalamon az Ivett ül. É: kérdőn nézek C: Hát állandóan beszél! – magyarázza
Az állhatatos hercegnő Aragóniai Katalin életének jelentős részét kíséri végig. Philippa Gregory könyve a legjobb fajta történelmi regények hagyományait viszi tovább, olvasmányos, izgalmas és hűen követi a történelem megtörtént eseményeit.
A Trónok harca az utolsó előtti évadára csúcsformába került. Sajnos így is van benne egy rakás idegesítő hiba, de ezek nagy részét én nagyvonalúan betudom annak, hogy hiába igyekeznek két évad óta rendet rakni és elvarrni a felesleges szálakat ez itt szinte lehetetlenség.
A Szép új világ egy gyermeteg és boldog jövőt jósol nekünk, leszedált és lombikban klónozott egyen-emberiséget. Igazi náci jövőkép ez, de nehezen hihető kifejlet.