Mindenen túlvagyunk. A két kórházról csak jót tudok mondani. Minden félelmünknek ellentmondóan kedvesek, gyorsak, fájdalomcsillapító és gyerekcentrikusak voltak. Cili már begipszelve falja a Happy Mealt.
Egerben a játszótér mellett parkoltunk. A megérkezés utáni 10. percben a lányom leesett a mászókáról. A 35. percben már a sürgősségi osztályon várunk, hogy csuklótörés-e vagy nem. Mentünk volna inkább strandolni!
Napok óta jönnek szembe az álszent tweetek, hogy amikor leégett a Notre Dame mindenki sírt és fizetett. Bezzeg most hogy ég az őserdő (és Szibéria) le van szarva az egész.
Lassan beóvászkodott az ősz. Reggel már kardigán kell, az ember kevésbé kívánkozik a strandra. Szerencsére éppen bridzs verseny van nálunk, arra tökéletes az időjárás.
Levonatoztam a két gyerekkel. Nem hosszú út, nincs két óra. Kártyáztunk, hangoskönyvet hallgattak a fülesükön, ettek és ittak, néha nézelődtek. Boglárnál leszállt egy néni, aki mellettünk ült és a köszönés mellé hozzátette, hogy nagyon büszke lehetek a gyerekeimre, az ő unokái nem viselkedtek volna ilyen szépen. Büszke is vagyok. 😉
Ha már sikeresen letiltattam a bankkártyámat (ja, rossz helyen vásároltam vele) gondoltam megnézem a Revolute-ot. Nagyon szimpatikus, csak nem tudok (még) számlát rakni mögé csak bankkártyát. Szóval az égető kártyaproblémámat nem oldotta meg. Sajnos.