Vetkőztetem a pelenkázón Cilit az esti fürdéshez, meglátja az aktuális kedvenc játékát, amivel tegnap este Bandit „szórakoztatta”, felkiált: – Jaj! Ezt a Bandi itt felejtette, mint a keresztanyám a Kinga nagyi! Keverte a szezont a fazonnal, de aki anyámat ismeri az csak elismerően hümmöghet: gyerekszáj igazat beszél!
Rajzolunk a fekete táblára Cilivel, a második hóemberemet törli le a szivaccsal. – Neem, most csíkokat jajzojunk! – Így? – kérdem és húzok párat a krétával – Igen. Öjüjök, hogy végje megtanujtad!
Pécsi Ferenc új cikke a LinkedIn Pulse-on. A kedvenc bekezdésem: Túl gyorsan jutottunk ezekhez az eszközökhöz, nem volt időnk beilleszteni őket már létező kultúránkba. (Sokakkal meg az a baj, hogy nincs semmiféle kultúrájuk, amibe bármit is beilleszthetnének.) Az effajta tanulás lassan megy. Emailt 20 éve használunk, de rengetegen ma sem tudják, mi a „tárgy” mező, […]
– Dájid! Te nehéz nő jagy… azt tudod… ! – Jaaaj, milyen szép body-ja jan! Ilyet még nem is játtam! És milyen ajanyos gömbölyű kisbaba! Én: – Cilike, mostmár menni kéne fürdeni! – De… Azt mondtad, hogy soha többet nem kejj füjdeni! – Mikor mondtam én ilyet? – Hát… Most!
A tegnap esti egy nagyon jól sikerült tüntetés volt, sok ember és értelmes program, többé-kevésbé jó szónokok. Meglepő módon még valami homályos vízió felvázolása is megtörtént.