
Az előbb olvastam a Plague egyik kártyáján, hogy nem csak nálunk kavarnak a politikusok a házhoz szállítással. Sőt, mi még örülhetünk, hogy lyuk van a fenekünkön, mert szegény svejciaknak a német kormány nem akarja engedni, hogy pizzát rendeljenek tőlük. De az is lehet, hogy pont fordítva volt, mert egy felháborodott csokizabáló írta és angolul még…
Kényeztessük azt a gyereket! – via mediaciok.hu Érdekes a fent linkelt cikk, mert megerősít egy olyan elgondolásomban, amivel sokszor egyedül maradok. Amióta apa lettem óhatatlanul megtalálnak ismerősök, munkatársak a nevelés témájával. Úgy tapasztaltam, hogy a férfiak alapvetően macsónak gondolják a magára hagyom, hadd ordítson nevelési elvét. „Engem aztán nem fog ugráltatni a gyerek!„ Mondjuk ők…
Fekszünk az ágyon, mesét olvasok Cilinek, Dávid csörgőt ráz mellettünk. Egyszer csak eldobja a csörgőt és rástartol a könyvre. Már nyúl érte, mire Cili elhúzza a könyvet ès felkiált: – Jaj! Megpillantotta!
Az előbb pittyegett a chat, Zsófi írta, hogy képzeld meghalt az Andrassew Iván. Megnéztem a rövidhírt az indexen, de igazából csak akkor kezdett el mindenféle kavarogni bennem, mikor már folytattam a munkámat. Aki blogolt a 2000-es évek elején, de legalább olvasta ezt az akkor meglepő és új műfajt, biztos találkozott az Andrassew Iván bemutatja naplóval.…
Mindig éreztem, hogy a legjobb formámat a humor terén akkor futom ki, mikor idegesítően-szervilisen belepofázok két másik ember már éppen veszekedés határán álló társalgásába. Újra átélhettem ezt a gyönyört, mikor a kollégáim bejöttek az irodámba, hogy pénzügyeket intézzenek. Nem tudom ők jól szórakoztak-e, de én piszok elégedett vagyok magammal.
Én: – Cili, ki altasson? Apu, vagy én? Cili: – őőő… Apuci. Mejt ő mindig a majackákat meséji. (Ránéz az apjára) Mejt te ilyen okos vagy, ugye?
Nem egy alkalomra emlékszem, mikor a tesztoszteron szintem kiverte a biztosítékot, ez hajnali órákon történik, amikor az édes drága gyermek inkább vidáman gőgicsél a karomban (megvan hozzá a meztelen mellkas is sokszor), minthogy aludjon.
Blogot írni sokféle indíttatásból lehet. Én általában előre vázlatolom a bejegyzéseket, formázgatom őket, többször módosítom. Néha azonban hirtelen felindulásból születik meg egy-egy, mint most is.
Az első munkanaptól kicsit rettegtem, mindenki nehezen viseli a hosszabb szabadság utáni visszatérést. Meglepően simán ment minden, sőt. Ebéd után megyek le a boltba megbeszélni pár dolgot, a srácokat egy táblagéppel a kezükben találom, valami beépített videokamerás modell mozdonyt próbálnak életre kelteni. Hamar az iPad mögött találtam magamat, hogy fejtsük meg közösen miért nem lehet a vezetőállás…
Ezek a tüntetések olyanok, mint a szex. Hol jobban sikerül, hol gyengébben, de azért mindig jó. Ez a mai szerintem egy erős közepes volt.