Embernek maradni (menekültek és idegengyűlölet)

Nyilván nem én fogom megoldani a menekültek problémáit, az is biztos, hogy újat se nagyon tudok mondani a történetben, de véleményem azért van róla. Felettébb lesújtó.

Én éppen nagyon burokban élek, a városban is sokkal kevesebbet mozgok, mint szoktam, az is sokkal inkább egy útvonalra korlátozódik, ez az ára a költözködésnek. A múlt csütörtökön elmentem Cili ovijába, hogy megismerjem az intézményt, ahova három évig viszem majd minden reggel. Ők Zsófival ott maradtak hosszabban ismerkedni én meg siettem a munkahelyemre. Mentem keresztül a Körtéren és egy padon színes bőrű család ült, a gyerekek a felnőttek ölébe hajtották a fejüket és aludtak. Köröttük szatyrok és hátizsákok. Kellemesen sütött a nap és pihentek. Szívesen leültem volna melléjük egy kicsit, de egyrészt időm se volt, másrészt tolakodni se akartam, mindenesetre azóta rengeteget járnak a fejemben. Megvolt a személyes találkozás, az első, az Európát fenyegető hordával.

Borzasztóan szégyellem magam azóta is, mint Magyar állampolgár, azért ahogy a mi közösségünk fogadja őket. Tudom, hogy vannak sokan, akik segítenek, azt is olvastam, hogy a rendőrök korrektek és, ha ez tényleg így van, akkor sok pontot javítottak a szememben, bár ez csak az alap lenne, ugye. De azt hiszem, hogy csak egy kisebbség viselkedik, és főleg érez befogadóan, emberségesen.

A kormány propaganda hadjárata a legelemibb idegengyűlöletet legitimálta, sőt keltette fel azokban is, akik nem is lennének annyira vevők rá. Hallottam a családomban egészen meglepő véleményt, hogy miként jönnek át a terroristák a határon, hallottam az eladókat a boltban, akik puskát szeretnének, hogy végre rendet tegyenek a barna söpredék közt. (Nem tennék, szájkaratésok, de, hogy ez egyáltalán eszükbe juthat, hogy kimondják, hogy ezzel hencegnek, már az is elszomorító. Gusztustalan.)

Most olvasom Csányi gyűjteményes könyvét, az Íme az embert, ami etológus szemmel járja körbe az emberi fajt. Nagyon sok mindent írt az agresszióról és az idegengyűlöletről. Hogy micsoda zsigeri, génjeinkben hordozott érzelmek ezek, amiket csak mi tudunk igazán legyűrni az állatvilágban. Hogy ettől leszünk – többek közt – emberek.

Ezt ajánlanám mindenki figyelmébe. Hogy mitől leszünk és maradunk emberek.

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

6 thoughts on “Embernek maradni (menekültek és idegengyűlölet)”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.