Szerző: <span>Őri András</span>

1980 óta rontom a levegőt, de 2001-ben kezdtem csak blogolni. Ennek már idestova 20 éve, de valahogy nem tudom megunni.
A tapolcai tó

Augusztus 20. után tudtunk idén nyaralni menni. Az egy hét plusz egy hétvége első felét a Balaton felvidéken töltöttük, de nem volt jó időnk. Egyik nap Tapolcáig mentünk, annyira nem tudtunk az esős időjárásban mindenre alkalmatlan Balaton parton mit kezdeni magunkkal. Esni ott is esett, több szórakozás se volt, de legalább kirándultunk.
Nincs borítókép

Magára hagytam kicsit a bekapcsolt számítógépet, egyszer csak Dávid rohan felém, büszkén kiabálva, hogy: – Apa, apaaa, ümmm. Kétségek közt sietek vele a gardróbba, ahol a számítógép áll, a Facebook beviteli űrlapján az alábbi karakterek fogadnak: „m0éűá– , 0mmnklú”. Dávid lelkesen kommentálja: Apa, Apa, énisz!
Nincs borítókép

Igazából sosem érdekelt igazán semmilyen állami kitüntetés, mert elég hülyeségnek tűnt, sokszor az aktuálisan regnáló világnézet saját mutyijának. Belátom, hogy tévedtem. Pedig Bayer kitüntetése csak meg kéne, hogy erősítsen, de ma estére 39 korábbi kitüntetett adta vissza a keresztet. Ebből látszik, hogy legalább 39 esetben méltó embert díjazták. Ez egy piszok jó hír.  
Nincs borítókép

Az elmúlt pár évben minden nyáron akadt alkalom arra, hogy a Balaton vagy Pécs irányában vonatozzak. Egyedül. Volt olyan is, hogy Cilivel, de az más élmény, bár szintén nagyon jó,  de amikor magam utazok, akkor kicsit újraélem a szabad huszonéves koromat. Meg a tizenévest. Mert én rengeteget vonatoztam fiatal(abb) koromban. Hátizsák, cigi, a fülemben valami […]

A kép forrása. Tegnap jött velem szembe ez a fotó és helyből nagyon szívbemarkoló látvány volt. Soha nem voltam érzéketlen, de amióta gyerekeim vannak az ilyen képek szó szerint fájnak. Ebben a kisfiúban nem tudom nem látni a saját kisfiamat, aki ugyanilyen kinyújtott lábbal és eleresztett kezekkel tud ülni. Az első reakcióm az volt, hogy […]