Blogok időrendben archívum

Ezeken az oldalakon találhatod meg időrendben visszafelé haladva, egymás után sorban a blogbejegyzéseket. Ha típusok szerint szeretnél nézelődni (fotók, idézetek, mikroblogok, stb.), akkor a navigációs menüben a Blogok elem alatt tudsz szűrni.

Ha időrendben szeretnél szűkíteni a találatokon, akkor az Archívum felirat alatti legördülő menükből tudsz évekre és hónapokra szűrni.

Minden más esetre az oldal beépített keresőjét ajánlom.


Kiskamasz lehettem, amikor gyerekkorom legjobb névnapi ünneplését kaptam. Emlékszem a Lego-kalózokra, a csokitortára, a meglepetésre. Attól volt különlegesen jó, mert meglepetés volt…

A bejegyzés olvasása tagsághoz kötött!
A hajtás után a bejegyzés tovább folytatódik, de csak a Család, Barátok és V.I.P. csoport tagjai láthatják.

Bejelentkezés vagy Regisztráció 

(tovább…)


Fürdetjük Dávidot, közben Cili a nappaliban fel-alá rohangál és folyamatosan karattyol.

– Testes lányok, testes lányok…

Kérdezem Zsófit, hogy ő is úgy hallja-e, mint én. Végül megfejtettük:

Tesz-vesz város! Tesz-vesz város!


A múltkori pécsi utazásunk során kértem kölcsön a szüleimtől a könyvet, amit évek óta nem olvastam már. Anyu vette Apunak a 16. házassági évfordulójukra, ami azt jelenti, hogy ’92-ben került a családhoz. A fedele már lejár, de a lényege egyben van. Most, a blog írása előtt kicsit utánanéztem a könyvnek és csalódottan állapítottam meg, hogy a mienk egyike a rövidített kiadásoknak. Meg kell szerezni a teljes verziót is!

(tovább…)


Új irat érkezett a NAV-tól az ügyfélkapun. Remegve gépelem a jelszavam, majd kiderül átutalták az 1% adómat. Milyen ország az ahol félsz az adóhatóságtól?


Gyúrok a kedvenc apuka címére: ma délután egyedül vagyok a két gyerkőccel. Ülünk a lányommal a paplan alatti “kuckóban” mire azt mondja:

– Pajacsintát szejetnék.

Most tolja be éppen a másodikat. Elmúlt három, erre lehet, hogy már emlékezni fog. :)


Mostanában egyre jobban kedvelem a LinkedInt. A kapcsolati háló része kevésbé izgat, a Pulse viszont baromi jó. Mindenféle témában gyakorló, ettől kompetensnek tűnő emberek írásai, ömlesztve. Bár érdekesek a “celebek” (itt értsd: nagy cégek vezetői, véleményvezérek, stb) blogjai is, de a legjobb írásokat számomra teljesen ismeretlen emberek követik el. Nos a Pulse a forrása ennek a blognak is, ami a digitális világban ad tippeket a szülőknek. Azért fordítom le, mert több ismerős, akit érdekelne jelezte, hogy nem tud annyira angolul, hogy megértse.

Ne várjatok műfordítást, de a lényeg azért remélem megmarad.

 The 6 Steps To Good Digital Parenting – Stephen Balkam 

(tovább…)


Nincs köztünk semmilyen hivatalos kapcsolat. Vérségi is minimális. Mégis egymás családja vagyunk.

Ha valakit megkérdezel, hogy akar-e gyereket, akkor azonnal elkezd beszélni a jövőről. A gyerek gondolatával együtt jár a jövőtől való félelem. Az emberek összevetik a jelenlegi helyzetüket, gondolataikat és életüket egy elképzelt jövővel, ahol nekik „családjuk” van és úgy érzik, ez túl nagy feladat. Mert az ő valóságuknak semmi köze nincs ahhoz a családhoz, amiről körülöttük beszélnek. Pedig gyereket nevelni fasza dolog és semmi más nem kell hozzá, mint elfelejteni a mindenféle szerepeket, őszintének lenni, és figyelni arra, ami benned van. Szembenézni mindennel és nem elbújni egymás elől mindeféle elvárások, szerepek, hagyományok meg értékek mögé. Akármit csinálnak a Balog Zoltánék, a jövő családmodellje nem a vasárnap, a bezárt plázák mellett a templom felé sétáló masnis kislányos és csokornyakkendős kisfiús ezeréves hagyományokat tápláló állami támogatott középosztálybeli egység.

Ez jó, ez tetszik.


Szeretem az új irodámat, tágas, messze van mindenkitől így nyugodtan hallgathatom a zenéimet füles nélkül, de van egy hátránya: az asztalom a lehető legmesszebb van a wctől. Ami egészen addig nem zavart, míg a délutáni munka közben el nem kortyolgattam egy két literes ásványvizet.

Lassan lejárom a lábamat.


Tegnap én is elmentem a Nem Némulunk el Facebook csoport szervezte tüntetésre és borzasztóan felháborodtam, ami a Közfelháborodás napján nem lett volna meglepő, csak engem a szervezők húztak fel, pár pillanatra még az Orbán-kormánynál is dühösebb voltam rájuk. Ez olyan eredmény, amire méltán lehetnek büszkék. A tüntetés után már éjfélhez közel Cili felébredt, lázas volt, hányt és én nyakamba szedtem a várost, hogy gyógyszert szerezzek neki, míg talpaltam hazafelé a Déli-patikából a Lágymányosi utcába (35 perces, üdítő séta a késő őszi éjszakában) a telefonom diktafonjára felmondtam egy blogbejegyzést. Néptelen utcák során haladtam keresztül a telefonomba dünnyögve, az a pár járókelő akivel néha összeakadtam biztos hülyének nézett. Mire reggel felébredtem már a Facebook falamon várt Mihancsik Zsófia cikke a Galamus weboldalán, ami kifogta a szelet a vitorlámból: pont azt írta le, amit én is akartam.

Szóval egy sokkal szubjektívebb, képekkel gazdagon megtűzdelt blog következik a tegnap estémről a hajtás után.

(tovább…)



Cilivel játszunk, ő ellök a lábával én meg úgy csinálok, mintha hátrarepülnék.

– Na egy utolsót még, Cilike.

– Jó. – mondja és rúg – Mégegyszer!

– Jó, tényleg egy utolsó. – adom be a derekamat

– Jó, – mondja halkan – és utána még.

   Őri András - - hozzászólás

Amikor elindult a hype az ello körül, igényeltem egy meghívót én is. Valahogy nekem az ilyen meghívó kérések sosem jönnek be, ez most sem volt másként. Elolvastam pár cikket az új felületről, aztán kezdett elülni a zsivaj is és én is egyre kevesebbszer gondoltam a meghívómra. Rá pár hétre Zsófi szüleinél volt a teljes család és a sógorom felnézett a telefonjából, hogy kell-e valakinek ello meghívó, egy ismerőse osztogatja a Facebookon. Helyből lecsaptam rá, és másnapra megjött az invite.

(tovább…)