Blogok időrendben archívum

Ezeken az oldalakon találhatod meg időrendben visszafelé haladva, egymás után sorban a blogbejegyzéseket. Ha típusok szerint szeretnél nézelődni (fotók, idézetek, mikroblogok, stb.), akkor a navigációs menüben a Blogok elem alatt tudsz szűrni.

Ha időrendben szeretnél szűkíteni a találatokon, akkor az Archívum felirat alatti legördülő menükből tudsz évekre és hónapokra szűrni.

Minden más esetre az oldal beépített keresőjét ajánlom.


A költözés során egy rakás dologtól megszabadultam, olyanoktól is amiket főleg érzelmi okok miatt őrizgettem. Nem titkolom, de a nosztalgikus természetem néha elég hülye döntésekre sarkal. Megszemélyesítek tárgyakat és így erős kötődést alakítok ki velük.

Az egyik, amiről nagyon nehéz volt lemondanom a hifim. Ezt még áprilisban adtam át a lomisnak, aki kipakolt minden szemetet a Lágymányosi 13.-ból. A hifit Aputól örököltem, a felső harmadában három tálcás CD volt, középen dekk, alul kétkazettás magnó. Könnyen tudtam csatlakoztatni minden eszközhöz, a CD lejátszója hamar tönkrement, de erősítőnek remek volt. Rengeteg házibulit csináltunk végig, a híres bélatelepi szilveszer nyomai még akkor is látszottak rajta mikor a lomtalanító elvitte: elfolyt gyertyacsonkok fehér viasza.

Hasonlóan nagy lelkierő kellett ahhoz is, hogy megváljak kamaszkori biciklimtől. A canga még átjött velem ide a Trencséni utcába, de nem tudtam már mit kezdeni vele, hónapokig vacilláltam. A biciklit Lacustól örököltem (ő kapott egy jobbat). Mindig voltak bajai, a váltója elég közepes volt és a pedál rendszeresen, kb. évente cserés volt, de a generál szervizzel együtt jó bicó volt: nagyon könnyen futott.

Könnyű volt. Gyors volt.

A kamasz évek után a bicikli véglegesen Balatonon maradt, év közben már nem jártam túrázni vele, mert Pesten lógtam Zsófival. Az első nagy betegségei ebben az időszakban születtek, én nem tudom a Gombos unokatesóim mit művelnek a drótszamarakkal, de több biciklinket amortizálták le, sajnos ezt is. 5-6 éve felhoztam Budapestre, elvittem egy szerelőhöz aki 28 ezer forintért megjavította. Két hét múlva újra betegeskedni kezdett, újabb 12 ezer forint után még kihúzta a nyarat majd évekig pókhálósodott az erkélyen. Veszélyes volt már, szalajtott veszettül, többször majd elestem miatta.

Két út volt, vagy ráköltök egy újabb vagyont vagy megszabadulok tőle. Az utóbbit választottam: kivittem a CBA mellé és otthagytam a tárolóban. 21 évet adtam oda valami biciklitolvajnak. Most kicsit gyászolok, fogynak a gyerek-, és legénykorom emlékei.


A mai munkámban az volt a szép, hogy amire elszúrtam több, mint egy órát azt reggel, frisebb fejjel szimplán elsőre megoldom. Kicsit nehéz volt kimatekozni, hogy az egymást követő negyedik elemek mindig valamilyenek legyenek. De aztán új nézőpontot kerestem,

egy enyhén túlértékelt alkotásban ilyenkor a főszereplőnek azt ajánlották álljon fel az asztalra,

majd összeadás helyett elkezdtem kivonni és voilá: működött.

#css3 #listing #minusistheanswer

A photo posted by oriandras.hu (@oriandras) on

   Őri András - - hozzászólás

Már jó ideje van egy webes számlálóm, ami augusztus 8.-ig mutatja a hátralevő napok számát. Aznap kerül birtokunkba az új lakás ugyanis. Egy ilyen számláló jó dolog, presszionálja az embert, hogy intézkedjen, szervezze az átvételt követő felújítási hercehurcát.

Eddig leginkább a pofonok jöttek, kezdve azzal, hogy három hónap kiköltözési időbe kellett belemenni a szerződésben, aztán, hogy a kivitelező egy kövér millióval többet számolt a felújításra, mint mi előre terveztünk. Oké, nem kell mindennek azonnal megoldódnia, de keresni kell olcsóbb megoldásokat, nyűgös az egész. Persze lehetne azt is, hogy beköltözünk egy festés után aztán szép apránként, de én jobban szeretném az igazán koszos, falszétverős munkákat most elvégezni, amikor még nem jár bútor tologatással. A csicsa majd maradhat az elkövetkező évekre, de az alap meglegyen.

Na szóval itt tartunk 50 nappal az átvétel előtt. Ha addig sikerül jó áron kivitelezőket találni, akkor elvileg augusztus 10.-én kezdődhet a munka és reményeim szerint október elejére, szeptember végére be is költözhetünk.

Nagyon izgalmas.


Azt írja az Index, hogy újra lesz vasfüggöny, csak most nem a nyugaton, hanem délen zárjuk le a határt.

Tudnék mondani sok mindent, de egyszerűen nincs miért. Most kéne elővenni a kordonbontó eszközöket és nem céltalan plakáttépegetéssel tölteni az időt, hanem kerítésbontással. Szerintem.


Kevés károsabb, undorítóbb förmedvény van ebben az országban, mint a KDNP.

Egy ilyen szép tételmondathoz persze történet is jár.
Miután szép meleg vasárnapra virradtunk, úgy határoztunk, hogy a két kölköt elvisszük a diószegi játszótérre, mert ott van tér arra, hogy a nagyobbik az új biciklitudományát tökéletesíthesse. Előnye még a rengeteg árnyas fa is. Mire odaértünk én kissé kitikkadtam, de semmi baj, gondoltam, veszek egy hideg Colát és minden vidám lesz. Aztán rájöttem, hogy a pár hónappal korábban még egyértelmű tervemet hatalmas kérdőjel támadta be: hol veszem meg azt a gyöngyözően hideg palack üdítőitalt?

Azt reméltem, hogy a Bocskai úton, a kedves kínai család által irányított Reál élelmiszer nyitva lesz. Kínai is, Reál is, családi vállalkozás is. 5 perc baktatás után egy szomorú ZÁRVA tábla fogadott. A nyitvatartási rend fekete filccel javítva a hetedik napra vonatkozóan.

Végignéztem a Bocskai hosszán, vibrált a melegben a beton, és a Pingvin teraszát leszámítva csak egy zöldséges volt nyitva. A Pingvin éppen nem játszott, nekem olyan ital kellett volna amit magammal tudok vinni. Dühös szomorúsággal telve töröltem gyöngyöző homlokomat, és a melegben kullogva azon töprengtem, hogy miként juthattunk el idáig.

Itt vagyok én, egy derék legény, zsebemben a megfelelő mennyiségű fizetőeszközzel, hogy magamnak, kedves feleségemnek és két utódomnak hideg italt vegyek egy kánikulai napon. És nem tudok, mert valami gyepes fejű, a való élettől elrugaszkodott nímand kitalálta, hogy ez rossz. Hétfőn nem rossz, ahogy a hét még másik öt napján sem, de vasárnap ez kifejezetten káros lenne.

Hát szeretném minden tisztelet nélkül felszólítani a baromságban közreműködő összes illetékest, hogy kapják be!


Sosem voltam igazán nagy véleménnyel a Magyar Postáról, mindez nem előre kivetített ellenszenv miatt van így, hanem a mindennapok keserves tapasztalatain alapul. A tegnapi és mai napon aztán újra sikerült úgy felbosszantaniuk, hogy úgy döntöttem végül megírom ebben a blogban is. Mondjuk úgy, hogy hiszek az építő jellegű kritikában.

Igen, naiv vagyok.

Pár napja, mikor Cili látványos előrehaladást ért el a biciklizés terén megbeszéltem vele, hogy kap egy zászlót a bicójára, amilyen nekem is volt gyerekkoromban, hogy mindig lássuk majd merre kavirnyál (no meg az autók is). Ugyanekkor kiderült, hogy elrontotta a csengőt és nagyon szeretne valami kosárkát, amiben a cumi, pelus és az aktuális plüssállat vele utazik. Szóval a fizetés megérkezése után átnéztem a webáruházakat és találtam egy remek boltot, ahol mindezt be tudtam szerezni. Nagyon helyes epres kosárkát, egy katica alakú jópofa csengőt és egy remek neon-sárgában világító jelző zászlót. Még csak drága sem volt, sajnos kártyával nem tudtam fizetni, de ez volt az egyetlen hátulütője a dolognak. (Aztán mikor kibontottam a csomagot nem voltam annyira elégedett, a kettő zászló helyett egy érkezett, a csinos epres kosárkát percekig suvikszoltam, mert fekete por fedte, a csengő viszont remekül szuperál.)

Kiszállítást kértem, a visszaigazoló e-mail szerint kapni fogok egy e-mail értesítést amikor indul a csomag. Ez így normális elégedetten dőltem hátra. Aztán, ahogy ezt írtam is, tegnap úgy jártam, hogy otthon hagytam a tárcámat. Éppen boldogan falatoztam Ildi kollégámmal az ebédemet mikor beállít a Magyar Postától egy úriember, hogy ő meghozta a csomagot. Köpni-nyelni nem tudtam, mert nem értesítettek előre. Kölcsönkértem a kolleginától az összeget és átvettem a csomagot. Mikor mondtam a futárnak, hogy semmi értesítést nem kaptam az egész procedúráról csak vonogatta a vállát. Oké, nem az ő hibája, de azért egy elnézést szerintem belefért volna.

Ma délelőtt viszont jelez a Gmail, új üzenet a kozponti.ertesites@posta.hu címről. Idemásolom:

Csigaposta: enyhén megkésve
Csigaposta: enyhén megkésve

Mekkora szervezetlenség lehet abban az intézményben, hogy ma hajnalban kiküldtek egy levelet (mi a totva tartott neki négy óráig, hogy ide elbolyongjon?) egy olyan csomagról, amit lassan 22 órája már átvettem?! Ciki, gáz, égő az egész.


Igazából szinte teljesen mindegy, hogy terelésnek volt-e szánva az idegengyűlölő plakát (hecc)kampány, de az tuti, hogy Orbánéknak sikerült újra tökön rúgni saját magukat vele.

Amikor az első képernyőképek kiszivárogtak a sajtónak én nem hittem, hogy ez nem valami gyenge vicc, aztán kiderült, hogy ez újra a magyar rögvaló, tényleg képesek lesznek ennyire vállalhatatlan kommunikációt folytatni. Ahogy reggel leszálltam egyik nap a villamosról és rámvirított a kék förmedvény azon töprengtem, hogy valóban elbaszott egy ország a mienk, ahol vannak, akiknek ez tényleg tetszik. Mert azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a társadalom egy rétegének ez fontos és szimpatikus üzenet.

Sajnos.

Emellett van két – minimálisan is elgondolkodtató – momentum a sztorinak, amit nem szabad elfelejteni. Egyrészt hiába tetszik ez a magyar polgárok egy részének, úgy tűnik, hogy hasonlóan az internetadó témájához az idegengyűlölet egy érzékeny pontját találta el a társadalmunknak. Mégpedig, hogy ez nem egy egységes gondolat nálunk, hiába szeretné ezt közvetíteni a Fidesz. Sokkal több embert bosszantott fel, mint az amúgy még a politikai nihilt elkerülő értelmiség. És pont ugyanolyan váratlanul történt ez, mint az internetadóval kapcsolatban, az ősszel.

Úgy tűnik, hogy a magyarok jó részében igenis van szabadságszeretet és tolerancia. Emellett pedig egy nagyon magas ingerküszöb, amit csak a bődületes baromságokkal lehet áttörni, de olyankor látványos dolgokat produkálunk.

A plakátrongálással én nem tudok egyetérteni. Kíváncsi leszek, hogy a mai plakátrongálók mit tesznek majd, ha Fideszes kollégáik a jogosnak vélt felháborodásuk miatt elkezdik leszaggatni a Vastagbőr-MKKP ellen-plakátjait. Hőbörögni fognak? Biztos. Igazuk lesz? Igen. Na, akkor ezért sem/nem kellene tépkedni meg rongálni, feleim. A fenti két szervezet ötlete sokkal elegánsabb: hazai pályán megrúgni az ellenfelet. Éppen ezért kapva kaptam a jó ötleten, a mi családunk is támogatta egy kis pénzzel a plakátozást.

Viszont ne menjünk el amellett sem, hogy már megint nem a regnáló ellenzéki erőknek sikerült összefogni és értelmes mederbe terelni a felháborodást, hanem két kvázi-civil közösségnek. Az MSZP gyakorlatilag néma plakát ügyben, valószínűleg napok óta azon sakkoznak, hogy az övéik vajon szeretik az idegeneket vagy nem. Szánalmas egy szervezet. Az Együtt meg a fő felbujtója a rongálásnak, ami, ahogy fentebb kifejtettem szerintem mélységesen primitív cselekedet.

Vajon mikor lesz egyértelmű végre, hogy az ellenzéki erők közül nincs olyan, aki valóban mozgósítani, vezetni képes, akiben az emberek megbíznak és elfogadják. Mikor jönnek rá végre, hogy ők tényleg megbuktak?

(A bloghoz a két plakátot szarvas tumblr segédletével készítettem, köszi innen is!)
   Őri András - - hozzászólás

Még hónapokkal ezelőtt belecsúsztattam egy ezrest a személyim mellé, az irattartó tokba, hogyha valamiért hirtelen kell plusz pénz ne legyen gond. Aztán szépen el is feledkeztem róla. Ma hamarabb jöttem dolgozni, majd egy órával, és az iroda felé menet bementem a CBA-ba, hogy megvegyem a szokásos ebéd-salátámat. Már éppen sorra kerültem volna, mikor nyúlok a zsebemhez: sehol a pénztárcám. A nagy igyekezetben, hogy reggel csendben osonjak el otthonról elfelejtettem eltenni.

Ott álltam és nem tudtam mi legyen, mert egy salátabárba visszatenni a kaját nem nagyon lehet, kínos volt az egész, amikor bevillant az ezres. Megkönnyebbülve vettem elő, este visszateszek a helyére egy másikat, az tuti. Néha egészen meglepődök magamon, hogy milyen jó ötleteim tudnak lenni.


Megyünk a bölcsibe Cilivel, a tegnapi viharról beszél:

– És te mentél egyedüj az esős zivatajban. Tejjesen egyedül. – kicsit morfondírozik – Az ejős embej az ejős embej!


A múlt hét nagyon lazítós volt, nyaraltunk a Fővárosban meg vidéken is. Zsófival már előre elterveztük, hogy kirúgunk a hámból diéta terén, hisz volt egy ajándék utalványunk a Pata Negra tapasz bárba. Végül nem ott bűnöztünk igazán, hanem az Őrségben. Dödölle, fagyi, kenyér.

Pedig elsőre még egész jó kompromisszumnak tűnt, hogy a salátabárból hozok köretet, de Vas megyében a salátabárban csak savanyított zöldség van. Érdekes, de ez nekem savanyúság és nem friss sali.

Aztán könnyű volt elcsábulni, de a második nap után elkezdtem visszavenni, mert a gyomrom megint kikészült. Régi rossz élményeket éltem át újra. Gyomorégés, állandó wc-re járás, meg a tompa nyomás kaja után. Valószínűleg nem szedtem fel semmit, mert extrán sokat sétáltunk, kánikulai melegben. Megerőltető volt.

Ma reggel nehezen indultunk útnak Cilivel, így nem volt időm reggelizni, csak bevágtam a hátzsákba egy joghurtot. Az irodában a kávé előtt faltam be és remekül kitartottam ebédig. Saláta, Coke Zero, semmi különös kaja, de nagyon jól esett. Kezdek rendbe jönni, a nagy zabálás újra megbosszúlta magát: elszoktam tőle.

De a hideg sör és a finom nyári gyümölcsök bekerülnek az elkövetkező hónapok menüjébe!


Sajnos sokkal zaklatottabban tudtuk végignézni a harmadik évadot, mint érdemelte volna, de a költözéssel ez is velejár. A TV még becsomagolva, laptopon néztük hétről hétre és a kijelzőn a sötétben játszódó jelenetekre csak tippelni lehet. Ugyanez tesz be a Trónok harca aktuális évadának is.

Nem tudom, hogy ezért-e, de ez az évad gyengébb volt, mint az első kettő. Az első évadban Ragnart a harcost, a másodikban Ragnart az intrikust ismerhettük meg. Most Ragnar, az uralkodó következett és úgy tűnik ez a legérdektelenebb (pedig mindkét aspektusát felhasználták újra és újra).

A második évadról tavaly, még a korábbi blogomon írtam.

Mégsem Travis Fimmel Ragnar Lothbrok alakításával volt az igazi gond, hanem a többi szereplő nem találta fel magát igazán. Ragnar feleségei nagyon jó jeleneteket tudtak összehozni, most nem sziporkáztak igazán.

Björn és Porunn kettőse már az előző évadban is halvány volt, most még idegesítően hülyék is a karaktereik.

Floki és Athelstan párharcából úgy tűnt, hogy a dán kerül ki nyertesként, de az évad végére ez már nem is biztos. Mindenesetre a történelmi Floki végül Izlandon élt, számításaim szerint a sorozat, ha igyekszik monda/történelemhű maradni már nem lesz hosszú.

Rollo révbe ért, ő normandiai hercegként fejezte be az életét, sokkal valósabb személy,mint mitológikus testvére, Ragnar. Akit viszont a merciai király kígyóvermében ér utól a méltatlan -Valhalla inkompatibilis – vég , ami tartok tőle, hogy lassacskán bekövetkezik.

Egy évad még biztos lesz, már forgatják. A sorozat nézettsége nem túl jó, de a készítő csatorna, a History első és ezidáig egyetlen sorozata, ha más nem: ez életben tartja. Örülnék neki, ha a negyedik évad után megint lelkesebben írhatnék, jövő ilyenkor kiderül!


A miért korszak…

– Apu, nem baj, ha ebben a cipőben megyek ki?
– Nem.
– Miért nem?

Cilike, mindjárt szirénázni fog a mentőautó. Ne ijedj meg!
– Miért ne?

‪#‎cilimondta‬

   Őri András - - hozzászólás