Újabb négy évet kérnek tőlünk, de garanciát nem kapunk

A magyar politika jó ideje kiábrándító volt, provinciális, rövidlátó és önző. Ennek ellenére engem mindig érdekelt, önmagáért is meg azért is, mert úgy gondolom, hogy ez minden állampolgár alapvető joga és kötelessége. Érdekelni még most is érdekel, de nem az, amit nálunk politikának csúfolnak.

Magyarországon, 2017 év végén nincsen olyan párt, egy sem, akire jó szívvel rábíznám a képviseletemet. Pár hónap múlva választások jönnek és ez engem komoly aggodalommal tölt el.

Már megint nincs kampány, ez sértő!

Négy évvel ezelőtt is nagyon hiányoltam a választás előtti kampányt. Amit a pártok felmutattak nekünk, a választóiknak az egy vicc volt. A kampány nagyon fontos: ez lenne az az időszak, amikor megismerjük a jelölteket, a jövőről alkotott elképzeléseiket. A kampány lenne arra is hivatott, hogy elénk tárják mit végeztek el mióta a hatalom közelébe kerültek

Magyarországon évtizedek óta nincsen kampány, ami nagyon kényelmes a pártoknak: nem ígérnek semmit, de ezzel legalább nem is kell elszámolniuk. Az egy másik kérdés, hogy ezt mi, választók birkaként hagyjuk nekik. Mit mond ez el rólunk? Komolyan ennyire kevésre tartjuk magunkat, hogy a semmire, a puszira adunk felhatalmazást? Szánalmas az egész.

Az ellenzék nem akar nyerni

Az, ami 2014-ben összefogás címén ment az ellenzéki oldalon egy előre kódolt bukta volt, de legalább meg kellett próbálni. Viszont ez a forgatókönyv már ismert, elszomorító, hogy nem tudnak jobbal előrukkolni.

A jövő évi választást az ellenzék, talán a Jobbik kivételével, feladta már 2014 nyarára. Nem volt olyan párt, aki felismerte volna, hogy ez így nem megy tovább, hogy az embereknek ez már kevés lesz, még egyszer nem eladható. Elég lett volna egy szervezet, aki a másik fúrása helyett új irány, új arcok és a valós problémák felé fordul, de nem volt ilyen. Egy sem.

Pedig igény az volt, rengeteg ügy mozgatott meg időről-időre rengeteg embert. A civil társadalom igazán megtette a magáét, esőben, hidegben, bármilyen körülmények között, de kiállt egy csomó gazság ellen. De hiába dobták fel a témákat, nem volt egy életképes szervezet, aki lecsapta volna őket. Egy sem.

Máshol ilyen mozgalmakra pártot, programot építenek. Nálunk okos politológusok építettek egzisztenciát arra, hogy ezeken siránkozzanak a tévében. Mi meghallgatjuk őket és fel vagyunk háborodva, hogy de igazuk van! És ezzel vége.

Az ellenzéki pártok mindezek után azt várják tőlünk, hogy okosan szavazzunk rájuk. Ők majd kitalálják (helyettünk), hogy hol melyik pártkatonára adjuk le a voksunkat, aztán majd ők elcsencselnek a helyeken. A listáikat elnézve mindenhol van egy kövér terület, amit előre feladtak, mint nyerhetetlent.

Komolyan? Szavazzak erre? Tessék odamenni mindenhova és kiérdemelni azt a szavazatot. Mindegyiket. Dolgozzák ki érte a belüket legalább most, ha már az elmúlt években nem csináltak semmit.

Amióta a Fidesz 2010-ben túlnyerte magát és elkezdte ezt az országot a maga képére formálni politikai erő nem próbálta érdemben megakadályozni a tetteit. Amit sikerült visszaverni, nem sokat, azt vagy újságírók, vagy tüntetők vagy civilek érték el. A Momentum olimpiai akciója kilóg kissé a sorból, de amikor belevágtak még ők sem voltak párt, mondhatnám. De való igaz, hogy ők legalább elértek valamit és építettek rá. (Ugyanez nem igaz például az általam korábban támogatott Liberális pártra, akik nagyon becsületesen beleálltak a kvóta népszavazásba, aztán azóta mintha maguk is inkább elhallgatnák az ügyet. Kár érte.)

Az alternatíva hiánya: megbízhatatlan ellenzék

A jelenlegi palettán nincsen olyan párt, aki képes lenne képviselni az én értékrendemet és komolyan le akarná váltani a jelenlegi kormányt. Az MSZP-ben sosem bíztam igazán és úgy tűnik, hogy mostanra minden józan eszüket végképp elvesztették. Nagyon nehéz elhinni róluk, hogy nem adták el magukat Fidesznek.

A Gyurcsány vezette DK szerintem sokkal életképesebb és hozzám sokkal közelebb áll az amit mondanak, de azt látom, hogy a szép szavak csak máz, a valódi céljuk nem a jövő tavaszi kormányváltás, hanem a többi ellenzéki párt leszalámizása. Értem, hogy ez jó a DK politikusainak, de nem látom, hogy számomra ez hol lesz üdvözítő.

Az Együtt és Párbeszéd méltatlan utódai a Bajnai-féle Haza és Haladás alapítványnak (kíváncsi lennék hol tartanánk ma, ha az LMP és az MSZP nem döfi hátba őket csecsemő korukban). Teljesen zavaros és koncepciótlan pártok lettek.

Az LMP a nagy túlélő. Mindig bejutott a maga jogán az országgyűlésbe, de nekem már az első alkalommal is nagyon gyanúsak voltak. Azóta se bízom jobban bennük. Igazi se hús, se hal banda. Az biztos, hogy most nagyon összeszedték magukat, de nehéz elfelejteni nekik, hogy fél éve dolgoznak nagyjából, ez se sok idő.

A Jobbik nagyon ügyes és ahogy már írtam: ők az egyetlenek, akikről őszintén elhiszem, hogy szeretnének kormányra kerülni. Nagyon nagy meneten vannak túl, a szélsőjobbról pár év leforgása alatt középre kerültek. Ha ugyanezt 2010-ben kezdik szerintem ma sokkal előnyösebb helyzetben lennének. Én nem tudok bízni a Jobbikban, azt gondolom, hogy a középre zárás nem valódi értékrend váltás, hanem jól kitalált politikai stratégia. A Jobbik belül ugyanaz a neo-náci banda, ami volt, még ha egy adag ballasztott el is hagyott út közben.

A Liberálisokról azért beszélek külön és nem tettem őket az egy százalékos blokkba, mert erős kötődésem volt az irányukba. Érthető, hiszen én liberális vagyok, szerettem volna egy szervezetet amivel tudok azonosulni. Teljesen sosem értettem egyet minden ponton velük, de nagyon sok kapcsolódás volt, jó kompromisszumnak tűnt. Az első és legnagyobb gyomros egy beszélgetésen ért a Momentum aláírásgyűjtése után, úgy éreztem politikai aprópénzre cseréltek egy jó ügyet. Aztán jött Botka és a Liberálisok első szóra beálltak az MSZP mellé. Én meg nem szeretem az MSZP-t, Botka sem volt szimpatikus. Egy alkalommal miattuk szavaztam az ellenzéki összefogásra, de nagyon megbántam. Én mégegyszer olyan pártra nem szavazok, aki az MSZP-vel borul össze. Aztán nekiláttak a drogliberalizációnak, ami szerintem helyes dolog alapvetően, de komolyan most, Magyarországon ezt kell nyomni? Előre láthatóan esélytelen, értelmetlen és sokkal fontosabb dolgok is lennének. Volt is nekik esélyegyenlőségi kampányuk, de az valahogy nem kapott akkora hátszelet, mint a fű. Kár, ha azon a vonalon maradnak sokkal többre tartanám őket.

És akkor eljutottam a Momentumig, akik nekem nagyon szimpatikusan indultak. Engem a kezdeti siker utáni döccenők se kedvetlenítettek el, de előre elhatároztam, hogy ezt most nem sietem el. Legszívesebben helyből csatlakoztam volna aktivistának, de azon kívül, hogy szimpatikusak nem tudtam semmit róluk. És ez még most is így van.

A programjuk nem program csak egy jövőkép, egy rózsaszín jövőkép, ami mellé nem nagyon látom, hogy akarják elérni. Ez is azt sugallja, hogy nem akarnak ők sokat, bent akarnak lenni a parlamentben ha lehet és kérnek még négy évet, legalább, hogy nőhessenek. Ez jogos kérés, kicsit félek hogy négy év alatt mi lesz még itt. Jogos kérés, de hatalmas mennyiségű megelőlegezett bizalmat feltételez. Bennem – még – nincs meg ez a mennyiségű bizalom a Momentum iránt.

Nem nyolc, tizenhat. Vagy még több.

Az elmúlt nyolc évből elmúlt tizenhat év lett. Én 37 éves vagyok, ez a felnőtt korom eddigi szakasza. Tizenhat év alatt ugyanazok a politikusok tönkretették az életem lehetőségeit és egyre inkább úgy néz ki, hogy a gyerekeimét is tönkretették. De azt a tizenhatot kitolhatjuk még minimum négy évvel, mert az utolsó (és első) józan és előremutató gazdasági program itt a Bokros csomag volt.

A politikusok, akik ezt végigvitték azt szeretnék, ha puszira megint adnék nekik négy évet. Ezt szeretnék Tőled is. Nem tudom Te hogy vagy vele, én ezeknek nem adok semmit, már így is túl sokat kaptak.