Utálom a JavaScriptet

A lustaság, főleg a kollégám lustasága, nekem egy csomó plusz munkát jelent. Itt van például egy menü, amit ma kellett hegesztenem, a lényeg dióhéjban ennyi:

Volt egy olyan webáruházunk, ahol a kosár, a profil meg minden egyéb ajax megoldásokkal, a tartalom fölé nyíló ablakokban jelent meg. A webáruház profil részlegében több almenünk volt, ezeket a kollégám szépen visszahívta önmagába és remekül működött. Csak valahogy az egészet nem szerették az emberek, egy idő után én se. Van olyan, hogy rájössz: hibát követtél el.

No, most javítunk, a kosár és a profil is kiszerveződik önálló oldalakra, de leginkább lustaságból a kolléga nem akar belenyúlni a profil és annak menüjének működésébe. A magyarázat, hogy az sokkal szebb és felhasználóbarátabb ha nem töltődik újra a teljes oldal. Kérdéses, hogy van-e értelme betölteni egy rohadt nagy scriptet, egy functiont csak hogy ez így viselkedjen, mint szépen laponként meghívni a tartalmat. Szerintem nem.

De mindegy, ha a főnökség így akarja így lesz. Szóval maradt a hibrid megoldás, ami előhozott pár funkcionális hibát. Például, hogy mivel nem töltődött újra az oldal ezért JavaScripttel kell megmókolni, hogy látszódjon a menü vagy ne látszódjon. Vagy ha legörgettél a hosszú-hosszú menüben a lap legaljára, akkor az új tartalom, ami rövidebb a menünél, nem látszik, mert kivűl – felül – esik a viewporton. Szóval újabb script jön, amivel megoldjuk, hogy görögjön a helyére a cucc.

Gyakorlatilag egy darab hivatkozás a következőképpen néz ki jelenleg:

Pedig lehetne ennyi is:

Hát igen. Megéri.