Waldorf első nekifutásra

Nekem a kezdetektől sok bajom volt az iskolákkal, de általában a merev-tekintélyelvű tanárok és személyes lustaságom miatt voltak problémáim. A tanárok jó részét borzasztóan zavarhatta, hogy kétkedéssel viszonyultam ahhoz, amit mondtak. A jó diák ismérve nebuló koromban az volt, hogy az gondolkodás nélkül visszabüfögte a tanár szavait, amik legtöbbször a tankönyv sorai voltak.

Nem akarom kisebbíteni a hibáimat a tanulmányaim körül, de a szüleim is elrontottak ezt-azt ez ügyben. Egyrészt Anya, aki tanárnő volt és ezt sosem fogja levetkőzni, mint kollégákról beszélt róluk otthon. Óhatatlanul a hibáikról mesélt Apunak, én meg hallottam. Egyszerűen a legelső perctől kezdve hiányzott belőlem a tisztelet a tanárok iránt, hisz tudtam róluk mindent. Azt kerestem, lestem, hogy mikor hibáznak, mikor derül ki az inkompetenciájuk. Talán három ember volt az iskolai éveim alatt, akit megtanultam tisztelni. Egyiküktől úgy féltem, hogy majdnem kicsapattam magam miatta a suliból.

A másik egy prekoncepció volt, hogy hülye vagyok a matekhoz és ebből következően a reál tárgyakhoz is. Ez nem volt igaz: lusta voltam hozzá, mert nem érdekelt. Azt voltam hajlandó tanulni egész életemben, aminek értelmét láttam. Majdnem húsz évembe telt, hogy értelmét lássam a szorzásnál bonyolultabb mateknek. A szüleimnek egyfajta megnyugvás, megoldás lehetett: ehhez nincs tehetsége a fiúnak, azért nem megy neki. Számomra kényelmes kiskapu volt.

Hogy jön mindez a címsorbeli Waldorfhoz? Az éves decemberi steak evészeten szóba került a Waldorf iskola, barátomék ilyen intézménybe iratják a gyerkőcöt. Én a fentiek ellenére az oktatási rendszert mindig jónak gondoltam, a hibákat a pedagógusokban láttam. Számomra minimálisan is gyanús, ha a suliban nem a tanulás a lényeg. Az alapműveltség elsajátításához szükséges az általános és gimnázium 12 éve, ezt mással tölteni szerintem vétek.

Az más kérdés, hogy a jórészt maga maga is műveletlen és felszínes pedagógus gárda esélytelen az alapműveltség továbbítására: ők sincsenek a birtokában.

Mindenesetre decemberben életem első érvét hallottam, amit megértek a Waldorf mellett: nincs hittan, vagy kötelező erkölcstan.

Hogy ma újra előkerült életemben a Waldorf oktatás, annak köszönhető, hogy egy hosszú telefonbeszélgetésből rájöttem, van egy olyan dimenziója a témának, amire sosem gondoltam volna: a természetes anyagok használata. Olyan tanszerek és játékok, amik nem tartalmaznak mesterséges anyagot, vegyületet, maximum újrahasznosítva. Kb. úgy használ műanyagot, ahogy egy vegán húst eszik. Elhülve olvastam a magyar és angol nyelvű szakirodalmat, a léthazugság új kapuján tekinthettem be.

A gyerek speciális, természetes anyagú tanszereit vajon lóval viszik a suliba? Gyanús, hogy valami családi egyterűvel érkezhet inkább. A suliban óvott gyerek otthon mit láthat? Hogy kerüli ki egy modern háztartás a műanyagot? Körbenézve a szobában, ahol ülök:

• Villanykapcsolók
• tévé
• laptop
• tablet
• kanapé
• sütő
• hűtő
• cumisüveg
• cumi
• zipzár
• termosztát
• babajátékok
• stb.

Hosszú lenne mindent felsorolni. Oké, egy csomó kiváltható lenne, de közel sem minden. Én tuti nem tanítanám olyanra a gyerekeimet, amit én se tartok be. És ha csak nem mész el a vadonba, akkor a műanyag kikerülhetetlen. Szóval nekem ez se tűnik jobbnak, mint, hogy melegnek lenni bűn. Mindkettő káros és buta. A Waldorf suliból hazatérve is taníthatnám újra a gyereket, akkor meg nem mindegy?

(Nem ástam bele mélyen magam a témába, fenntartom a lehetőségét, hogy tévedek, valamit félreértettem, ha így érzed ne tartsd magadban!)

(címlapkép: blikk.hu)