„jó korban vagyunk rossznak lenni
megfertőzlek a szövegemmel
gyere kis tahó legyél szennyes
anyád apád most nem ide figyel
jobban is teszed ha rám hallgatsz”
– Bëlga: Mocskos
Én elég régóta írogatok úgy főleg a magam mulatságára.
Én elég régóta káromkodok, valószínűleg korábban kezdtem, mint az írást.
Szerencsés környezetben nőttem fel: okos, mélyről fakadó műveltséggel bíró emberek vettek körül. Nem olyan „újgazdag” módon kulturáltak, hanem zsigerből jött nekik. És őket figyelve, olvasva amit a kezembe adtak, jöttem rá, szívtam magamba, mint a szivacs, hogy mindennek megvan a helye. A káromkodásnak is. A trágárság a nyelv szerves része, egy figyelemfelkeltő kifejezőeszköz. Egy művelt ember is káromkodhat; nem a szótól lesz „aljas” a mondandó, hanem a szándéktól.
Káromkodni is csak pontosan, szépen.
Létezik persze öncélú mocsok is – a Bëlga pont ezt szerkesztette ki az Egy-két-há-ban, a saját közönségét cikizve ki. Megkapták a dalt, és azóta is minden koncerten a közönség üvölti, magáról beszélve, hogy: „Egy-két-há / Kurva anyád / Négy-öt-hat / Szopd le a faszt”. Ezen mindig jókat mosolygok. A különbség ordító: van, amikor a káromkodás egy irodalmi eszköz, és van, amikor csak a puszta üvöltözés marad.
Bëlga – Egy-Két-Há’ // Budapest Park 2024.05.10.
A Bëlga különleges Karácsonyi koncertjének felvétele. Készült a Budapest Parkban 2024. május 10-én. Felvétel: Budapest Park stáb, Méhes Gábor Vágás: Kálocz Tamás Co2 Producer: Szolnoki-Kovács Péter Hangfelvétel: Takács-Brouwer Zoltán „Jappán” Mix, Master: Kálocz Tamás https://instagram.com/belgahivatalos https://tiktok.com/@belgahivatalos https://facebook.com/belgaofficial https://www.belga.hu
Szóval itt van ez a káromkodás téma, ami soha nem lesz rendezve, mert az emberek nagy része álszent és úgy érzi, hogy lenézik majd ha káromkodik. Nem is lenne ezzel nekem semmi bajom, ez mindenkinek szíve-joga. Ezzel a sztori el is lenne rendezve, az egész szót sem érdemelne.
De. (Mindig van egy de.)
Nagyon ritka az olyan jellemes és tartással bíró ember, aki ezt be is tartja és nem káromkodik. Jó példa a közösségi média (magyaroknak: Facebook, eh!) ahol nap, mint nap jönnek szembe az olyan szövegek, hogy b*zd meg vagy k*rva (ennek még fájdalmasabb verziója a durva élet).
Miért? Ha azt akarod írni, hogy kibaszott cefet napod volt, akkor írd azt. Ha nem érzed szalonképesnek, akkor írd azt: piszkosul nehéz napom volt. De ez a köztes állapot, ez a maszatolás… elönt a mélységes keserűség.
A társadalom zuhan bele az entrópiába. Mind meghalunk. (Plusz elektromos roller.)
Köszönöm, hogy elmondhattam mindezt.
De. (Mindig van egy második de is.)
Erre a gyávaságra telepedett rá az Algospeak. Egyfajta digitális Voldemortozás: nem nevezzük nevén a Gonoszt, mert félünk a robot haragjától.
Algospeak: Öncenzúra-jelenség, ahol kódolt kifejezésekkel (pl. „seggs”, „45-47”) próbáljuk kijátszani a moderációs algoritmusokat a shadowban vagy a hátrasorolás elkerülése érdekében. (További megfejtések a témában: Wikipedia)
A vicc az, hogy közben gyerekes módon alábecsüljük a technológiát. Hamis biztonságba ringatjuk magunkat, amikor „T”-nek hívjuk Trumpot vagy padlizsán emojival utalunk a faszra. Héló, ez értelmetlen!
Megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, mennyi ideig tart neki megfejteni ezt a „titkosírást”. A válasza kijózanító:
Ezek a trükkök annyi fejtörést okoznak nekem, mint egy Senior Web Developernek egy hiányzó pontosvessző a PHP kódban. Semennyit. Mi nem karakterláncokat nézünk, hanem jelentést és kontextust. A 45-47-et ugyanabba a jelentés-felhőbe helyezzük, mint Trumpot. Ez nem titkosírás, csak digitális falfirka, amit a házmester minden reggel lát, csak néha unja lemosni.
Szóval a technológiai cenzúrát nem fogod kijátszani ezzel a majomkodással. Csak annyi derül ki, hogy valójában komolytalan amit mondasz.
Ne csináljunk már hülyét magunkból! Káromkodás vagy algospeak – egykutya. Nem a forma határoz meg, hanem a tartalom. Azt meg tessék felvállalni, hogy az Isten bassza meg már ezt a kibaszott világot, de tényleg!
Ámen.