Mi van, ha döntetlen lesz?
Arra elég kicsi az esély, hogy a jelenlegi helyzetben 50–50% legyen az eredmény. A magyar választási rendszer gyakorlatilag nem teszi ezt lehetővé a győzteskompenzáció miatt. A szoros eredmény is egyértelmű Orbán-győzelmet hozna az egyéb pártok által elvitt szavazatok, a nemzetiségi listák és a külhoni voksok miatt.
Mi lesz akkor, ha Orbán Viktor nyer?
Mindig van lejjebb. Ha Orbán kétharmaddal megnyeri a választást, akkor évtizedekre elfelejthetjük a progresszív politika magyarországi létezését. Gyorsan le fogja gyalulni mindazokat, akikbe eddig csak kötekedőleg állt bele, mondván: a felhatalmazás, amit kapott, mindent is legitimál. És hiába mondja majd mindenki, hogy lejtett a pálya – aki erre a pályára felmegy játszani, tudja, mit vállal.
Ha marad a kétharmad, Orbánnak nincs más lehetősége, mint gyorsuló ütemben Törökországgá alakítani Magyarországot. Egyvalami ettől nem lesz jobb: nincs pénze, és jövőre sem lesz. Az országnak kiszámíthatóságra, konszolidációra lenne szüksége, hogy a lábon kihordott államcsődből felépülhessen. Ehelyett mindenki, aki nem hódol be, készülhet a vegzálásra, ellehetetlenítésre. Az idén belengetett törvények élesedni fognak, és pár keményebb akció után a civil társadalom nem fanatikus része magától is megtalálja a kijáratot Hegyeshalom felé.
Akik maradnak, azok megehetik, amit főztünk. A durva kasztosodás bebetonozódik, a társadalmi mobilitás megszűnik. A közszolgáltatások kimúlnak. Mindenhol az „erősebb kutya” logikája fog érvényesülni. Mivel erőszakszervezetek nélkül ez nem fenntartható, a demokráciát már nem is éri meg elbábozni. Mondom: Törökország. Oda jó elutazni, barátságos veled, ha turistaként pénzed van – de két hét után azért jobb hazamenni.
A magyar kultúra válsága, amiről korábban írtam, túlélhetetlenné válik. Külföldön pedig elszigetelődünk. Az EU-nak egy idő után nem fogja megérni, hogy ezzel a piacnak nevezett biztonsági kockázattal bajlódjon. Trump sem él örökké, és az utóbbi napok alapján ő sem megbízható szövetséges: ha az érdekei úgy kívánják, a legjobb barátait is elárulja. Külpolitikailag visszaüt, hogy az ország stratégiája évek óta nem a nemzeti érdekekről, hanem Orbán brandépítéséről szól. És ez a brand nem hoz annyit, mint a megbízható, de szürke, mindennapi diplomácia.
Ha Orbánnak csak szimpla többsége lesz, az már izgalmasabb forgatókönyv. A NER-nek a legrosszabbtól nem kell félnie – a dutyi elmarad –, de minden más meggyengül. Lehet majd szajkózni, hogy lám, demokrácia van, hiszen mekkora ellenzék ül a parlamentben. Csakhogy ez nem old meg semmit, és az ellenzéknek sem lesz érdeke konszolidációt támogatni. Országos méretű vergődés várható, olyan, mint amit ma Budapesten látunk: mindenki a maga igazát hajtogatja, de a közös bajra senki nem figyel. Orbán nem fog irányt váltani, csak folytatni a zuhanást.
Mi lesz akkor, ha Magyar Péter nyer?
Ködszurkálás következik.
Mivel MP egyszerre beszél mindenkinek, és mindent is megígér, csak abból indulhatunk ki: ha egy politikus nyer, nem akar veszíteni a következő választáson. Ezért kénytelen lesz másik pályára állítani az országot, persze legalább egy nem lefelé tartóra! Ehhez pénz kell, amit csak az EU tud adni. A lengyel példa mutatja, hogy a hangoztatott jogállamisági szigor könnyen fellazul, ha politikailag érdekük a pénz kiutalása. Magyar Péter is számíthat rá, hogy Tuskhoz hasonlóan, némi együttműködésért cserébe pénzhez jut.
Ahhoz viszont, hogy tényleg rendet rakjon – hogy eltakarítsa a romhalmazt –, erős kormány kell. A sima többség ehhez kevés, abba belebukna egy ciklus alatt, de lehet gyorsabban is. A gond a messianisztikus szerepével van: sokan csodát várnak. Az unokahúgomék is azt mondták, hazaköltöznek Németországból, ha MP nyer. De miért gondolja bárki is, hogy egyik napról a másikra megszűnik a szájig szarban állás? Ha nincs elég felhatalmazása egy új kormánynak, hogy az alkotmánnyal kezdve átírja a rendszert, semmit nem ér el.
Ha lesz elég ereje változtatni, a progresszív értelmiség akkor sem lesz elégedett: egy csomó fontosabb dolog lesz, mint az egalitárius világ megteremtése. A Tisza-kormány addig megy el, amíg az EU-nak „kipipálható” – azon túl nem fogja érdekelni a jogállam vagy a választási demokrácia, mert Magyar Péter számára ez nem lényeg. Ezt nem is titkolja.
De a mostani helyzetnél ez még mindig jobb. Gyűrött zakóban, borzas frizurával, borostásan, de újra beülünk a nyugati klubba. Kicsit fura bukéval, de az asztalnál ülünk. Újra.
A legjobb, amit Magyar Pétertől várhatunk, a konszolidáció. Amit Orbán nem tud, és nem is akar. Ez hosszú, évtizedekig tartó építkezés lehet, és a végén eljöhet egyszer az esély, hogy egy másik generáció jobban csinálja. Ennél többet nem várhatunk reálisan.