Nem vagyok poloska!

Nagyon kényelmes dolog, ha az embernek évtizedek óta van egy folyamatosan témában maradó blogja. Csupán előveszem azt a bejegyzést, ami valahol a múltban arról szólt, hogy ez amit most csinálnak egyszer még fájni fog. És amikor eljön a pillanat, hogy fáj csak előkeresed, leporolod és közben elmorzsolsz egy könnycseppet.

Egyre többször.

„Legyen béke, szabadság és egyetértés” – We Are Creative Slaves

Úgy tűnik, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinél mostanában túlteng a kormány gyalázás a blogoldalán. Dehát könyörgöm, mit lehet még tenni? Engem érdekel a mindennapi politika, az alig másfél éves apátiámból Orbánék úgy ráztak fel, mintha magasfeszültséget vezettek volna belém.

Most itt vannak ezek a poloskák, hogy messzebb ne menjek. Jó nagy felháborodás lett belőle, Je suis poloska mindenfelé ahol nem számít. Pixelbe öljük a méltóságunkat.

Ők meg a Dunába minket. Ez a rohadt nagy különbség!

Aki most kiereszti a felháborodást azzal, hogy poloskás profilképet tesz ki az ne lepődjön meg amikor majd egy hajnalon a rakparti cipő szobrok mellett fogja végezni az életét. Ne nagyon.

Mert a tavaszi nagytakarítás, a dehumanizálás nem poloskát jelent. Téged jelent, aki magadra veszed. És ezt ők tudják nagyon pontosan, könyörtelenül pontosan. És nehogy azt hidd, hogy ez az ország nem ugyanaz az ország, aki vonatra rakta a saját honpolgárait. Ugyanazok a házmesterek laknak melletted, az ő tekintetük figyel reggel, amikor a villamos után szaladsz.

Igen, Te vagy a POLOSKA. Érezd át, hogy ez mit jelent és ne bagatelizáld el rovarokkal és profilkép keretekkel.

Ez egy kibaszott nyilas ország. És ha te nem vagy az, akkor gond nélkül nyírnak ki.

Ezt. Jegyezd. Meg.

Poloska.