Nem az ellenzék nem tudja leváltani a Fideszt
Az, hogy a NER megbukott elég egyértelmű lett tavaly év végére, írtam is róla egy hosszabbat (Evangélium mindenkinek ’22. december 7.). Na ez jó hír, gondolhatná a kedves olvasó (egyébként BUÉK!), de ne örüljön, mert nem biztos hogy Orbán Viktor NERjére nem Orbán Viktor fasztudjamég milye következik.
Magyarország régóta nem demokrácia, tavaly ezt nemzetközi szinten is elfogadták szóval naivitás lenne abban bízni, hogy majd parlamenti választásokon bukik meg. Nem fog. Eddig négy nekifutás volt, négy különböző mértékben katasztrofális eredményt hozva. Az ötödik ezen a pályán maradva ugyanolyan, ha nem még rosszabb eredményt hozna. De hibáztathatjuk-e a pártokat, hogy pártként viselkednek? Költői kérdésemre természetesen az a válasz, hogy nem. Egy párt (már a demokratikusabb fajták) nem puskával szerzik meg a hatalmat, hanem választáson.
Nem felmentve az ellenzéki pártokat, de meg kell említeni a másik szereplőjét a demokratikus választásnak: a szavazót. És itt lehet eljátszani a bejegyzés címével:
Nem az ellenzék tudja leváltani a Fideszt.
Az ellenzék nem tudja leváltani a Fideszt.
Nem az ellenzék nem tudja leváltani a Fideszt.
Ugye, hogy ezek a nemek mennyi mindent elmondanak? És mennyit számítanak! Pedig a három mondat szerintem minden szempontból leírja a jelenlegi helyzetünket. Az első két mondat jelentése viszont nagyon dühítő, főleg a tavalyi év után.
Kétezer-huszonkettő olyan dátum lesz/lett, amit a jövő iskolásai röpdolgozatban fognak kifejteni és utálni fogják. Összeomlott egy világrend, ami majd egy évszázadig bírta meghatározni a történelem menetét. Voltak neki nagyon jó dolgai, a modernitás, a technológiai fejlődés a szabadságjogok kiterjesztése nagyon-nagyon sokakra. És majd 80 évig nem volt jelentős háború Európában. Most visszanézve a dolgokra persze úgy tűnik, hogy a konfliktusaink jó részét csak elodáztuk, a második világháború után egész sikeresen. De ez a szőnyegalásöprés mintha átírná a történelmet: véget ért-e valaha az első világháború? Nem ugyanazt csináljuk még mindig? Lesz-e ennek vége valaha is?
A tavalyi választás nagy gyomros volt az ellenzéki pártoknak és a szavazóiknak is. De arra, hogy kihagyták ezt az egész évet nem mentség a választási vereségük. Pont egy nappal a nyertes választás után ugyanis a Fidesz bekerült egy olyan szopórollerbe, ami október-november tájára megbuktatta az addigi hatalmi rendszerüket. A gazdasági helyzet szó szerint napról napra romlott. A forint vesszőfutása, az elértéktelenedő fizetések, a durván elszálló árak és a folyamatos energiahiánnyal nyomasztás mind ráomlott a Fideszre.
Csak ezt éppen senki nem vette észre mert kimagyarázták.
A nyár végén a KATA kivezetése nagy felhorgadást váltott ki, de az újturáni átok újra fogott: a civilek és pártok nem bírtak kooperálni. A magyar ellenzék, az értelmiség (?) és a pártok egy dolgot utálnak csak jobban Orbán Viktor sleppjénél: egymást. Az őszi diák-tanár és talán szülő tüntetések során újból nem jelentek meg a pártok. Az ellenzéki pártok gyakorlatilag a Facebookot és az ATV foteljeit leszámítva sehol nem léteznek. Ha nem lennének fel sem tűnne.
Írom ezt úgy, hogy jómagam is párt tagja vagyok, mert azt gondolom, hogy a problémáink megoldása minden hibájuk ellenére bennük van. A pártoknak tavaly rengeteg lehetőségük volt, hogy szembe menjenek a rendszerrel és felpattanjanak a történelem sodrára, de nem tették meg. Erre két magyarázat van és nem tudom melyik a borzalmasabb:
- Szimplán megvette őket a Fidesz.
- Ennyit tudnak, ennyit érnek.
Osztódhatnak bármennyi részre, amőbaként újabb és újabb formációkat ölthetnek, de ennyit tudnak. Keveset ahhoz, hogy leváltsák a jelenlegi rendszert. És mivel ez demokratikus választások útján már úgysem megoldható talán egyszerűbb nekik beilleszkedni a keretekbe és így azt hiszem az első pont lehet az igazabb. A legtöbb pártnak elemi érdeke, hogy túléljen és az ellenzéki pártok ebben tök jók. Idomultak az időkhöz és itt vannak velünk, néha jönnek újak (LMP, Jobbik, Momentum) de hamar kiderül, hogy semmiben nem különböznek. Nyilván vannak köztük olyanok is akik tényleg ennyire balfaszok és/vagy hülyék, hogy rájuk inkább a második pont illik, de talán ők vannak kevesebben.
És felsejlik a harmadik megoldás, ez még lehetne is taktikailag helyes: megvárják míg valahogy összeomlik a rendszer és ők ott lesznek. Gyurcsány végülis ezt mondta: készülnek. A problémát én ott látom, hogy nem vették észre: most volt itt az arany pillanat. Nem készülni kellett volna, hanem késznek lenni. Nyár végén, ősz elején megvolt minden lehetőség, hogy előre lépjenek és politizáljanak.
A mai horizonton viszont az sejlik fel, hogy meg se próbáltak semmit és Orbán újra esélyt kapott, hogy valami újat csináljon a NER helyén. De ez még csak esély! A NER meghalt, itt rohad szét, de az új főnix még várat magára. Ahhoz még új finanszírozó kell. (Az egyik épp most omlik magába Bahmut alatt, a másik épp most szabadítja újra magára a Covidot.) Jönni fognak még pofonok, mint a napokban az USAtól, de az EU is harcos kedvűre szívta fel magát. A pofozózsák szerepét pedig mi vettük magunkra.
Csinálni kéne végre valami politikát srácok, ha meg nincs hozzá kedv elegánsan venni a kalapot és távozni Rodostó vagy New York felé.