Lehorgonyzott
Amíg tart a pár napos gyászidőszak lesznek meggondolatlan (bár tartalmukban sokszor helyes) odamondogatások, de majd leülnek az okosok és megfejtik, hogy mit néztek be. Vagy nem, de az is egy út. Mindenesetre a különböző újságíróknak, véleményvezéreknek és politikai elemzőknek megint van miről beszélni, az élet nem áll meg. Hamarosan egy csomó megfejtést kapunk majd, nekem is van egy, amit itt most leírok mindjárt és semmivel nem megalapozatlanabb, mint bármelyik, amelyiket majd hallgatjuk.
Nekem egy ideje az a gyanúm, ami tegnap este a szavazat számlálás szünetében az olvasott eredmények láttán megszilárdult véleménnyé vált, hogy alapvetően most van az ország a helyén, azon a helyén ahol országként, átlagában lenni szeretne. Nagyon megtévesztő, hogy a rendszerváltás után eltelt kb. 20 év egészen más utakat nyitott, de valódi nemzet szinten azok vakvágányok voltak, csak egy szűk csoport vágyai, akik rendszerhiba miatt hatalomra jutottak. Megtörtént a korrekció és úgy néz ki, hogy négyszer is bebizonyosodott, hogy ezt a fajta régi-új normát szeretnék itt inkább az emberek. A kompországot emlegették a kampányban, hogy most majd lehorgonyoz a nyugati parton, de énnekem úgy tűnik, hogy inkább kikötött a keletin.
Ez nem jelenti azt, hogy ebbe bele kell nyugodni. Mindenki harcoljon azért amiben hisz, mutassa be, hogy szerinte hogy lehetne ezt csinálni, de magának ne hazudja azt, hogy ezt rajta és egy nagyobb kisebbségen kívül más is szeretné. Mindenkinek ajánlom elolvasni Zoltán Gábor két könyvét az Orgiát és a Szomszédot. Ez a társadalom, amiben most a kétezres évek elején élünk pont olyan, mint az ott leírt nyilasok. Ugyanúgy gondolkodnak, ugyanúgy éreznek és ugyanúgy meghozzák a saját mocskos kis kompromisszumaikat.
Egyébként rémisztő.
Viszont ez a realitás.
Ha bárki szeretne változtatni az országon, akkor fel kell mérnie, hogy honnan kell kiindulnia. Erre sajnos az értelmiségi/nagyvárosi véleménybuborék nem alkalmas, meg kell ismerni ezt a fajta gondolkodást és ráébredni, hogy ez nem 4 éves program, hanem pár évtizedbe fog telni.
Hát ez az én megfejtésem. Nem biztos, hogy igazam van, de azt gondolom, hogy én ennek mentén megpróbálom a saját magam által értékesnek vélt dolgokat támogatni a jövőben is, itt Magyarországon, mert olyan naiv vagyok, hogy reménykedek. Nem a saját életemben, az ehhez kevés, de talán az unokáim vagy a gyerekeim olyan idősen, mint én már élhetnek egy jobb, egy Másik Magyarországon.