Teraszos hadművelés
Ambivalens érzés volt, ahogy tegnap séta közben a frissen nyitott teraszokon ülőket néztem. Mint a heringek.
Megint a teljes átgondolatlanság diadalmaskodott. Az egyáltalán nem baj, hogy le lehet ülni egy italra, ételre a szabadban. Igazából ez eddig is mehetett volna szerintem. (Nyilván az időjárás nem kedvezett.) De látva a megvalósulását már nem is tűnt annyira jó ötletnek. Itt nálunk a XI. kerületben jórészt a parkolóból kialakított mini teraszok dívnak. 2-3 parkolóból elcsent deszkás, műfüves kis placcok. Jó érzéssel nagyjából 3 asztalt tennél ki rá. Most van nyolc.
Lehet, hogy csak én félek túl. Biztos van lelki oka is, hogy egy olyan év után amikor minden pillanatban a tömeg kialakulásának elkerülése a cél visszatetsző látvány 6㎡-en 30 ember.
De inkább a józan eszem tiltakozik. Szeretném ezt gondolni legalábbis. Mert mire hivatkozva nyitották ki teraszokat? Az oltások száma tette lehetővé elvileg. Van belőle 3,5 millió ugye. Mikor hat az oltás? Ha kettőt kaptál – plusz pár hét. Szóval akkor hány emberünk van aki nyugodtan egymás szájába liheghet a sörök felett? Hát pontosan nem tudom, de másfél millánál nem több. És annyian csak a mi utcákban dajdajoztak tegnap. (Igen, vicc.)
Az, hogy a kormány teljesen felelőtlen már nem lep meg. Azt is értem egy részről, hogy a vendéglátósoknak ez most fontos volt, másrészt ha legalább nekik lenne önfegyelmük és harmad ennyi asztalt raknak ki elsőre, akkor lehet, hogy 2 hónap múlva nem kéne újra bezárniuk. És akkor itt vagyunk mi, a kisemberek ugye, akikkel egy sör, egy pizza elfeledtette, hogy nem halnak és betegszenek meg kevesebben, mint másfél hónapja, amikor bezárták mindent.
De jó lesz ez. Proszit!