Hogy jártam az előválasztási sátorral?

Már napok óta bele-beleütközöm a Móriczon az előválasztási sátorba. Az előválasztást tök jó dolognak tartom, teljes mellszélességgel támogatom, csak a jelöltek közül nem tudom vállalni egyiket sem.

De ma úgy alakult, hogy jó kedvemben talált meg ez a sátor és gondoltam megnézem mi is ez az egész. Szép sátor, két teljesen vállalhatatlan politikusi portré és nagy betűkkel, hogy csupán 3 perc. Jó sokan voltak a sátor körül. A metrólépcső korlátján töltögették ki az adatbekérős-felhatalmazós íveket. Beálltam a sátornál levő sorba, pár perc után bejutottam, de ott csak tolongás volt, az asztal túloldalán ülők pedig civilben tuti, hogy pincérek, mert azzal a profizmussal kerülték a szemkontaktust, ahogy a második kör ital rendelését szabotálják az étteremben a profik. Vártam még kicsit, hátha érdekel valakit, hogy aláírnék/kérdéseim lennének. De csalódnom kellett. Így kimentem a sátorból és jelentőségteljesen megálltam két beszélgető aktivista mellett.

Minden porcikámból sugárzott az információéhség, de nem hatottam meg őket. Végül, miután bő 10 perc után eluntam ezt a szórakozást vállat vontam és elsétáltam. Volt bennem egy halvány reménysugár, hogy valaki utánam fut és vállon ragad, hogy elnézést, Uram, segíthetünk? De nem. Igazából még csak nem is csalódtam, pont ennyit vártam a remek baloldali jelöltektől. Tőlem is pont ennyit fognak kapni a választáskor.