Broadchurch, 1. évad

Krimivel Dunát lehetne rekeszteni, de jó krimi kevés van. Nem tesz jót a műfajnak, hogy sokszor lassúnak, vagy vontatottnak érzik a filmkészítők és ezért átnyúlnak más zsánerekhez: akcióval vagy thrillerrel keverik. A Broadchurch első évada nagyrészt elkerülte ezt a hibát, egy szinte tökéletes igazi krimit kaptunk.

(Bár igaz, hogy volt itt is egy olyan szál, aminél úgy tűnt befigyel a szellemvilág, sajnáltam is, mert nem nagyon illett bele. Ehhez majd később még visszatérek.)

Nincs bajom az amerikai film és sorozatiparral, de nagyon egyértelmű amikor egy nem amerikai filmet lát az ember. A Broadchurchnél is érezhető volt, hogy nem a tengerentúlon készült. Nem mintha ne lett volna tele olyan panelekkel, ami minden krimi rajongónak már a könyökén jön ki, akár amerikai, akár skandináv, akár angol.

Jelen esetben is kaptunk egy zseniális rendőrt, aki tüskés, önpusztító és menet közben összecsiszolódik egy új kollégával. Most tényleg szükség van még erre? Nem lehetne egyszer egy olyan krimi, ahol a nyomozó egy teljesen konszolidált életet élő tag? Ott van például Columbo, egy remek sorozat volt és egyáltalán nem hiányzott, hogy Peter Falk nem dédelgetett öngyilkos gondolatokat. Sőt, az adta a sava-borsát, hogy egy mindennapi ember, aki bárkivel el tud beszélgetni.

És akkor ennyivel azt hiszem le is tudtam minden negatív gondolatot, ami felmerült bennem a filmmel kapcsolatban.

Broadchurch

Broadchurch egy kisváros valahol az Egyesült Királyság partvidékén. A tipikus mindenki ismer mindenkit, mindenki megszól mindenkit település. Ide ejtőernyőzött le Alec Hardy nyomozó (David Tennant) egy csúfosan elrontott és nagy médiavisszhangot kapott nyomozás után. Senkinek fel sem tűnik a jelenléte, míg egy halott fiút nem találnak a tengerparton, ami felrázza az álmos és unalmas kisváros életét.

A sorozat rengeteget foglalkozik az áldozat családjával, ebben kicsit a The Killingre emlékeztet, ahogy abban is, hogy a nyomozás és a család mellett van egy hangsúlyos harmadik szál is, ami itt nem a politika, hanem az újságírás. A sorozat nem fest túl szép képet a (bűnügyi) újságírásról.

A családon kívül szereplő lesz a kisváros lakossága, a boltostól a szállodatulajon keresztül a helyi lelkészig. Ebben a vonatkozásban nagyon is hasonlít egy Mrs. Marple novellára. A nyomozópáros egyik legnagyobb feszültsége pont ebben rejlik, hogy míg Ellie Miller, az új nyomozónő (Olivia Colman), a közösség tagja, addig Alec Hardy egy gyüttment. Hardy mindenkit gyanúsnak tart, míg Miller zsigerből védi az ismerőseit, képtelen rosszat feltételezni róluk.

A nyomozás

Jó párost alkotnak ketten és természetesen meg is oldják a bűntényt. Közben rengeteg más titkot is megismerünk a kisváros életéből, amik nem is kapcsolódnak a gyilkossághoz. (Viszont kifordítják a sarkából a nyugodt közösséget.)

Bár Alec Hardy tapasztalt nyomozó, de igazából nem a két főszereplőn múlik, hogy elkapják a tettest. A kezdeti határozottság hamar elbizonytalanodó tapogatózásba torkollik. Itt kerül képbe a bevezetőben már említett szürreális szál, ami segít továbblökni a nyomozást, de soha nem derül ki, hogy igazából az alkotók komolyan gondolták a szellemvilággal társalkodó médiumot vagy valójában egy csalóval találkoztak, aki szerencsésen segítette ki a nyomozókat.

Bár szeretem a szürreális, fantáziavilágba nyúló sztorikat, de a Broadchurchnek ez nem állt jól, erőltetett és megúszós megoldása volt egy szépen kidolgozott és felvezetett problémának.

Kerek

Az újból az előnyőre írható a sorozatnak, hogy szépen lezárták a történetet, a gyilkost elkapják, a bűnös megbűnhődik. Szeretem az ilyet, nagyon szokott zavarni, amikor nyújtják évek hosszú sorára ugyanazt a sztorit. (Minek nézek akkor sorozatot, mi?)

A Broadchurch masszív rajongótáborral rendelkezik, megérdemelten, mert a jelenlegi krimi felhozatalban az élbolyban van. Tetszett (a fenti kifogások mellett is) és szívesen fogok belenézni a következő évadokba is, de igazán nagy rajongója nem lettem. Kis tipródás után 6,5 csillag a 10-ből.