Felmondási idő = tömény unalom

Hát basszus ez a pár hét nagyon nehéz lesz. Itt ülök, pdf katalógust formázok át html-be, ami eleve nem egy nagyon érdekes meló, de megvan az a hátránya, hogy nem lehet közben hangoskönyvet hallgatni, mert oda kell figyelni a szövegre. Olvasni kell, átfogalmazni, satöbbi.

Emellett az van, hogy az éppen rogyadozó adatbázis szervert, az FTP-t meg úgy általában a teljes netes jelenlétet igyekszem addig egyben tartani amíg még az én felelősségem. Mert persze most kezd kulminálódni az elmúlt 2 év minden spórolása. Ma is arra érkeztem, hogy nincs adatbázis a honlapok mögött. Amik órákig álltak a hétvégén egyébként. Ahol meg visszahoztam az SQL-t ott tuti, hogy lezáratlan táblák voltak meg hibás cellák.

Összekanalaztam, de félelmetes ami itt megy. Ez a rendszer így halott.

A legnagyobb bajom, hogy a megoldások olyan hosszútávúak lehetnek csak, amiket én már nem fogok tudni végig vinni az elkövetkező két-három hét alatt, amit még itt töltök el. Belekezdenem meg már jogom sincs igazából, de kérés sem érkezett róla. Egyben tartom, most működik.
Egyébként a legtöbb munkámmal ez a helyzet. Apróságokat vettem elő, amiket be tudok fejezni. Miközben ezek elfogynak és újak nem lesznek. A hosszútávú melókban meg még mindig nem kaptam meg az ukázt, hogy mit csináljak meg.

Tipródás ez basszus.

Frissítés: külön vidám, hogy igyekeztem elérni a Facebookon a főnökömet, mert ez tűnt éppen a leggyorsabb útnak és le vagyok tiltva.