2016. február 19., péntek
Kivételesen a blogba kerül a mai Nyilvános napló. Bosszantó kaland az orvosnál, demonstráció a Teleki giminél és sörözés Apuval.
Időjárás: borult, szeles és nagyon hideg
Este későn aludtunk el és reggel nagyon korán kellett kelnem, mert laborra mentem. Fél hat után csörgött a telefon, kikászálódtam és kerestem egy kicsi befőttes üveget, hogy a vizeletmintát el tudjam vinni. A laborban adnak erre a célra egy kémcsövet, de én gyengének érzem magam ahhoz, hogy egy kémcsőbe gond nélkül bele tudjak pisilni.
Fél hét előtt már a helyszínen fagyoskodtam negyed magammal, de megérte: negyedikként húzhattam sorszámot és, mint kiderült a laborban második lettem. Sajna hétig a labor nem nyit ki, így várakoztam. Egyre-másra jöttek a kismamák, ők elsőbbséget kapnak a sorszámokban is. Nincs ezzel bajom, de azért kicsit sajnáltam, hogy hiába futottam hajnalok hajnalán, egy helyett négyen lettek előttem. Szerencsére a kismamákkal külön ablak foglalkozott, így egész flottul indult az ügy. Volt több, mint fél órám amíg Indexet olvastam és figyeltem a terem közepére kitett kék vödröt. Tudniillik a rendelő beázik és ezzel a leleményes módszerrel kezelik a helyzetet.
Végül sorra kerültem és két perc múlva az utcán, az egyre jobban zuhogó esőben találtam magam. A dokim tökéletlen asszisztense, akivel már amúgy is tele van a tököm, nem töltött ki valami naplószámot vagy mit. Szóval vissza a rendelőjükbe és újra az egész. Rohadt mérges voltam és hétfőn egy kerek monológot fogok előadni, amiben már csiszolgatom a legkeserűbb sziporkáimat.
Munka után elmentem a Teleki Blanka gimi elé, hogy részt vegyek a demonstráción. Egész sokan voltunk pedig nagyon hideg szél fújt. Három beszéd volt, kettő egész lelkesítő, kitartásra ösztönző és egy, amit az egyik diák mondott, na az inkább vicces volt, mint jó. Ő nem szánta annak. A végén egy perc néma csend után hazamentünk.
Hazafelé beültünk Apuval egy sörre a Corvin mellett valami krimóba. Jól esett a meleg, a sör meg a beszélgetés, nagyon átfagytam a séta közben. De aztán haza sétáltunk a Duna felett Apuval és újra fáztam, mint a fene.
Itthon jó meleg van, rám fér.