Bye Telenor, hello Vodafone!
De elmenni a Telenortól nem könnyű: közölték, hogy elkéstünk, nyolc nappal korábban kell szerződést bontani. Ki kell fizetni az egész következő hónapot is, miközben Zsófinak már sim kártyája se lesz hozzá, hogy a megvásárolt szolgáltatást használhassa.
Bár februárra vártam, hogy rendeződik a mobil telefon előfizetésünk körüli hercehurca, de csak áprilisban jutottunk a végére. Eleve megígértem, hogy blogolok róla, de ez a sztori anélkül is megér egy misét. Ha nem vagy képben az előzményekkel, akkor kattints ide, a hivatkozás új lapon nyílik, utána folytathatod innen.
Verseny: nincs
Miután elhatároztuk, hogy valamit kezdeni kell a telefon előfizetéssel 2-3 hetente ránéztem a szolgáltatók ajánlataira. Érdekes volt, hogy a Vodafone Red csomagját egyszerűen nem bírták überelni a konkurensek. A Telenor próbálkozott a személyre szabható tarifával, de a kalkulátor weboldala nem engedett belépni, így nem tudtam érvényesíteni a sok éves előfizetői kedvezményemet: rövid úton elment tőle a kedvem. Ha már utánanézni is nehézkes, akkor ez nem győzött meg.
A Telenor érdeme viszont, hogy legalább próbálkoztak. A fenti MyTariff és az All-in csomagok megközelítették a Red díjait, és ha egy kis akarást és figyelmet tanúsítottak volna irányunkban valószínűleg maradunk. De az ügyfélszolgálati passzivitáson és felfuvalkodottságon túl sikerült egy utolsó ellenszenves húzással végképp kihozni a sodromból és már csak dafke is otthagytuk őket.
Romló húson selyemszalag
A rákfene ott van, hogy szép dolog az alacsony előfizetési díj vagy a kedvező konstrukció, de kell egy eszköz is, amin használod. Zsófinak és nekem is szükségünk volt új telefonokra. Régebben a távközlési cégek a telefonok árait beleépítették a 2 éves hűséggel biztosított előfizetésbe. Ez mindkét félnek jó volt, a szolgáltató két év fix profitot kapott, az előfizető meg egy középkategóriás telefont. Azonban ez az árukapcsolás megszűnt, a telefon ára havonta rárakódik az előfizetési díjra.
Az én előfizetésem járt le hamarabb, így engem keresett meg a Telenortól egy üzletkötő, hogy remek ajánlata van. Mivel egy remek ajánlatot már hallottam tőlük és szócsépléshez nem volt kedvem – jeleztem az ipsének, hogy csak olyat mondjon ami valóban jobb, mint a netről kikereshető csomagár.
Első körben megpróbálta, hogy egy All-in tarifát úgy lebegtessen be, mintha ingyen járna mellé okostelefon, de ezt rövid keresgélés után kimutattam neki. Ekkor újra jeleztem, hogy hagyjuk abba a beszélgetést, ha nem tud a Red Basic csomagnál jobbat ajánlani. Kis töprengés után második körben megismételte az első ajánlatot azzal, hogy ingyen kiszállítást kapunk mellé. Ekkor húztam fel magam és tettem le a telefont egy kurta búcsú után.
Nem baj, gondoltam: jó megerősítést kaptam, hogy ideje váltani. De ezzel még korántsem volt vége. Előre adategyeztettünk és a számlazárás elötti napokban elindítottuk a szerződés felmondást és az új szerződéskötést a Vodafonenal. Zsófi számhordozott, én úgy döntöttem, hogy hard resetre játszok: túl sok Lamarkingos/Vasútmodelles partner hívogatott rajta, lerázhatatlanul.
Így jár az, aki nem kap céges telefont, de hagyja, hogy a kollégái kiadják a személyes számát. Jó lecke volt, most már megtiltottam, hogy az új mobilszámomat használják céges ügyekre.
Szóval megkötöttük az új szerződést és kaptunk két új telefont is. A telefonok havi részletével együtt is jobban jártunk a váltással, mint a korábbi tarifánkkal. De elmenni a Telenortól nem könnyű: közölték, hogy elkéstünk, nyolc nappal korábban kell szerződést bontani. Ki kell fizetni az egész következő hónapot is, miközben Zsófinak már sim kártyája se lesz hozzá, hogy a megvásárolt szolgáltatást használhassa.
Tajtékzottam.
Az előfizetéseink holnapután járnak le, jó 40 nappal a felmondás után. Nonszensz.