A sunyító biztosítók

Az elmúlt években a kormány olyan kitartóan keresett ellenségeket, nem is értem, hogy siklottak el az ultimate evil* csoport, a biztosítók felett. Szerintem sokkal kártékonyabbak, mint a – hagyjuk a jelzőket – bankok. Számomra biztos, mert nekem bankkal nem volt bajom, de biztosító már többedjére vett palira.

*Mióta elhatároztam, hogy nem igazán káromkodom a blogon kénytelen vagyok ilyen kifejezésekkel élni a számomra sokkal kedvesebb sunyi geci helyett. Maradjunk annyiban, hogy ebben a bejegyzésben a dőlt betűvel szedett szavakat helyettesítsd be azzal a káromkodással, ami a legszimpatikusabb számodra.

Legutóbb az történt, hogy a költözködés közben Zsófi a porszívó csővel kiverte az egyik beltéri ajtó ajtaját. Amióta itt lakunk poháron és hűtő polcon kívül üveget nem törtünk, erre a finisben ez történik. Nem baj, van lakásbiztosításunk!

Zsófi jelentette a kárt, én lefényképeztem a káreseményt. Csatolta, telefonált, intézkedett. Ha jól emlékszem volt helyszíni szemle is (egy kb 30x40cm méretű táblaüvegről van szó), aztán jött az ítélet: nem fizetnek. Ugyanis a kitört üveg homokfújt mintájú volt, amire nincs biztosításunk. Akkor se, ha nem ragaszkodunk az egyedi mintájú homokfújt üveghez, csak egy új, mondjuk homályosított táblát szerettünk volna.

Éveken át fizettünk annak a búbánatos gazemeber biztosítónak, a semmiért. Szóval az Orbán kormány egy kicsit foglalkozhatna ezekkel is, kivételesen támogatnám őket. Tehetnének bármit, én hajlandó lennék egy békemenet első sort is vállalni ez ügyben.