2015. február 16. 13:20

Az árnyék visszatérhet

Ma este megint tüntetés lesz. Inkább demonstráció, Putyin látogatása kapcsán. Az ott résztvevők azt szeretnék jelezni, hogy ők nem egy új-Szovjet Unióban képzelik el az életüket. Úgy készültem, hogy én is megyek, de sajnos rajtam kívül mindenki beteg otthon, így nem tudok elszabadulni. Viszont ha Te teheted, akkor menj el.

Ez most nem pártokról szól, bár biztos lesz némi Fidesz gyalázás, de ne erre figyelj. Egyszerűen nem hiszem el, hogy aki meggyőződéses jobboldali, konzervatív szavazónak tartja magát az szeretne újra egy orosz csatlósállamban élni. Ezért kell mindenkinek kimenni.

Nyolcvankilencben Hobo már előre megírta a mai estére a lényeget:

[su_youtube_advanced url=”http://youtu.be/15nSI0X6V4Y” controls=”alt” theme=”light”]

Rossz, kis törpe hősök menetelnek sorban,
Hazug méltóságuk lenn hever a porban,
Emelik lábukat induló szavára,
Emelik poharuk az új fővadászra.
Elpusztult az erdő, kihaltak a vadak,
A tóban szenny és mocsok, elfogytak a halak,
Füst és korom mögül sápadtan süt a Nap.
A céllövöldében kövér gyilkosok játszanak.
Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hazamennek a vadászok?

Ne aludj el még! – Az árnyék visszatérhet.
Ne aludj el még! – A gyerekek félnek.
Ne aludj el még! – Kialhat a láng.
Ne aludj el még! – Vigyázz ránk!

Túl a kerítésen, nagy, égő szemekkel,
Testvéreim álltak, telve félelemmel,
Enni sem adhattam, nem játszhattam velük,
Lestek ránk az őrök, nekik volt csak fegyverük.
Sosem várt vendégek éltek itt a házban,
Nem hívtuk, de jöttek, a vértől lucskos sárban,
Uraink szolgák voltak, egynek sem volt szava
Sohasem kérdezték: Mikor mentek végre haza?
Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hazamennek a vadászok?

Elsőként köszöntse nagy taps a hazainduló Batu kán elvtársat, a Nagy Mongol Népi Hurál fővadászát!
Háromszoros hurrát zengjünk, mint a müezzinek II.Szulejmánnak, a nagy török vadásznak!
Tizenháromszoros áldás kísérje Haynau, osztrák vendégünk díszmenetét!
Fergeteges “Sieg Heil!” Adolf Hitler legjobb jágerének, Eichmann Obersturmbannführernek.
És reméljük, végre utoljára, igazi, háromszoros testvéri csókkal búcsúzunk
az ideiglenesen negyven évig nálunk vadászott szovjet elvtársaktól, akiknek neveit sosem felejtjük el,
de órák hosszán sem tudnánk felsorolni.

Ezt már ismerjük, nem kell még egyszer.