The Strain (A kór) – első évad
Sikerült megint összefutnom egy olyan sorozattal, amit, ha megnyúznak se tudom, hogy
- miért néztem végig, de ha már végignéztem
- miért fogom folytatni?
Keresem a válaszokat. Egyébként már hetekkel ezelőtt befejeztük az első évadot, csak nem volt időm egy vázlaton kívül többet írni róla. A vázlat négy odavetett sorból állt, úgy döntöttem, hogy ezeket címsorokká nemesítem és közéjük írom a gondolataimat az epizódokról.
sehol az apokalipszis
Anélkül, hogy különösebben spoilereznék, a Strain alapvetően vámpíros film, igaz, hogy az élőhalottság – ügyes csavarral – egyfajta betegség és fertőzés. Az első epizódban még lebegtették, hogy ez most járvánnyal harcoló dokik vagy eszement hentelők története lesz. A készítők megpróbálták a kettő közé belőni a sorozatot, ami egy skizofrén állapothoz vezetett. A legeszementebb része az egész mozinak, hogy a külvilág és a szereplők mikrokozmosza köszönőviszonyban nincsen egymással. Egyszerűen elmaradt az apokalipszis. Napokkal a járvány kitörése után még mindig autóznak az emberek, és meglepődnek ha szembe jön velük egy vámpír az utcán. Káoszt, rettenetet, szétzilált várost kéne mutatniuk, de nem.
dehát ez gusztustalan
Már voltak problémáim az esti sütőtök evéssel Walking Dead nézés közben is (a bomlás különböző stádiumában levő agyvelő foszlányok gyanúsan olyanok voltak, mint a tányérom tartalma), de a Strain ezt teljesen kimaxolta. Annyira gusztustalanra sikerült több helyen, hogy elment tőle a kedvem, pedig ez nagy szó. Ezt a vonalat erősíti a főcím is, de legalább megvan az az előnye, hogy rövid.
ez a nevetséges gumipofa a Gonosz?
A kór alkotói nem végeztek rossz munkát az effektek terén, leszámítva a főgonoszt. A szimplán csak Mesterként emlegetett izé olyan, mintha egy hatvanas évekbeli viaszbábot tuningoltak volna fel.
Rettenetesen gagyi.
Olvastam, hogy ez valami könyv adaptáció, lehet, hogy ott meg vannak okolva a különböző variációi a vámpíroknak, de a filmből egyszerűen nem derült ki, hogy mitől lesz az egyik egy vitalitástól duzzadó gyilkológép, míg a másik egy agyhalott zombi. Ugyanitt értelmezhetetlen nekem a Mester testmagassága is, ha csak nem vették át a Blizzard módszerét. A Warcraftban egy ellenfél minél erősebb és félelmetesebb volt, annál nagyobbra növelték meg a modelljét. Volt olyan antihős, aki kilógott a képernyőről.
Ez a gumipofi a Mester, tegye fel a kezét aki szerint nem gagyi!
Valószínűleg a történet is egyértelműbb a könyvekben, de magyarázza már meg nekem valaki, hogy mibe telt volna azt a szegény zsidót, a két orvost meg a patkányirtót lecsapni a legelején, aztán tartani az ütemtervet a világrombadöntésben? (Már ha ez a terv, mert erről se derült ki semmi. Miért jöttek elő, miért NY, miért most? Miért nézem én ezt?)
távirányítómat egy épkézláb színészért
Én nem tudom, hogy mi alapján válogatták ki a szereplőket ehhez a sorozathoz, de megemlíthető színészi alakítást három karakter nyújtott, Eichorst szerepében Richard Sammel, az öreg vámpírvadász Setrakian szerepében David Bradley és Gus, azaz Miguel Gomez. Ez a három legalább vitt valami pluszt a szerepébe, igaz, az első kettőnek sokat segítettek az írók, hisz ők kaptak egyedül visszatekintő jelenteket, nekik megvan a történetük.
Persze egy színésztől az ember elvárná, hogy ha üres szerepet kap, akkor megpróbálja kitölteni, igaz, hogy az színház volt, de tavaly az Örkényben a Hülyéje című darabot ez vitte el. Oké, ez egy tévé sorozat, de attól már egyértelmű, hogy huszadrangú pancsereknek kell játszani benne? Nézzétek meg a Fargo-t, például! Történet, karakterek és színészek a topon, aztán mégis ugyanaz az álomgyár gyártotta, mint a Strain-t, nem a nemzetiségen múlik (vö. gagyi amerikai).
A Strain, ahogy az általa ábrázolt vér és belsőségek is, egyszerűen szétfolyt. Hogy a második évadban tudnak-e kezdeni valamit vele, az nyitott kérdés, én jövő ilyenkorra egy kaszát vizionálok neki.