
Elképesztő, egyszerűen elképesztő! Az elmúlt két évben teljesen visszaszorultak kultúra fogyasztási szokásaim a Covid-19 miatt, erre mi történik, a hétvégén moziban voltunk, és az elmúlt napokban egy színházjegy és egy koncert belépő boldog tulajdonosa lettem. Már csak abban reménykedem, hogy mire a rendezvények megtartódnak nem lesz éppen karantén.

A Hátrametszés egy összecsapott könyv, nagyon hiányzik belőle egy jó szerkesztő, de az is lehet, hogy inkább nem Jordán Tamásnak kellett volna megírnia.
Egy nagyon friss előadás a Pesti Színházból, új színészekkel, átgondolt rendezéssel. Schiller: Haramiák.

Leszámítva néhány gyengébben sikerült poént én végig nevettem a Pletykafészkek tegnapi előadását. És egy vígjáték esetében ennél többet nem is kívánhatunk. Legyen egy ötös alá, jó szívvel ajánlom mindenkinek, ha röhögésre vágyik.
Sikerült megint összefutnom egy olyan sorozattal, amit, ha megnyúznak se tudom, hogy miért néztem végig, de ha már végignéztem miért fogom folytatni? Keresem a válaszokat. Egyébként már hetekkel ezelőtt befejeztük az első évadot, csak nem volt időm egy vázlaton kívül többet írni róla. A vázlat négy odavetett sorból állt, úgy döntöttem, hogy ezeket címsorokká nemesítem…
Túl ritkán jutunk el színházba, ez minden alkalommal fájón mar belém, mikor mégis leülök a helyemre és nézem a függönyt, várom hogy kezdődjön végre az előadás. Kedden a Vígbe mentünk, Zsófi szülei adták át nekünk a bérletüket, a Mester és Margaritára. Nagyon vártam, az egyik kedvenc könyvem, de ez a feldolgozás borzasztóra sikerült.