The Walking Dead – 5. évad

Mit nem tesz a költözés, már több, mint egy hete, hogy befejeztük a Walking Dead aktuális (ötödik) évadát aztán ez a bejegyzés mégse akart elkészülni az istennek sem. Az, hogy vége van az idei szezonnak több szempontból szomorú, egyrészt eltelt egy negyed már az évből és csak kapkodom a fejem, hogy hova, másrészt most hónapokig várhatunk a zombi apokalipszis folytatására. Halvány reménysugár, hogy a nagy sikerre való tekintettel lesz egy társ-sorozata a Walking Deadnek nyáron, meglátjuk az milyen lesz, mert az anya-sorozat bizony sokat változott a kezdetekhez, de nem sokat az előző évadhoz képest.

Nem dráma, nem akció

A Walking Dead nézői közül sokan kezdenek kiábrándulni, mert a vér-gyilok-zombiagyvelő jelentősen visszacsúszott a történetben. Az elmúlt évadokban inkább az emberek viselkedésére fókuszáltak a készítők, az emberek viselkedésére egy zombi apokalipszis idején. Én azért örülök ennek, mert

  1. a végeláthatatlan hentelés unalmas lenne hetenként 40 percben,
  2. inkább az emberek érzelmi reakcióira vagyok kíváncsi, hisz a zombiknak láthatólag annyi jutott, hogy: kaaaajaaaa! Ez szintén unalmas lenne.

Az is látszik, hogy a rétestészta jellegű második-harmadik évadok után cselesen visszatért az alap állapot és két mini-sorozatot vetítenek egy évad címe alatt, 8 rész ősszel, 8 rész kora tavaszig. A kettő fél-évad közt nincs kevesebb átjárás, mint a 4. és 5. évad között, de legalább akkora különbségek is vannak. Jó ez, mert láthatólag a sorozatnak ez a kompakt, tömörített formátum áll jól. Érdekes, hogy emellett a rajongók sokkal lassabbnak érzik, hiányolják belőle az akciót, pedig ha így tekintesz rá: két mini-sorozatként, akkor elég mozgalmas.

Ha címkézni kéne én szabványos sci-fi, esetleh sci-fi/thriller jelöléssel látnám el mostanára a Walking Deadet. Bár népszerű a kritikákban drámaként, néha lélektani drámaként, kategorizálni: ez nem igaz, a TWD meg sem közelíti egy dráma színvonalát. Lélektani dráma – nekem – az Antigoné, talán a legjobb a világon ebből a műfajból, és bármennyire szeretem is Rick Grimes kalandjait ezt a szintet nem éri el. Érdemes a helyén kezelni, egy igen jó sorozat, mondjuk ki, a legjobbak közt van.

Csatlakozz a Facebookon!

 The Walking Dead – az ötödik évad

Az előző évad két nagyon ígéretes történet szálat indított el,

  • a zombi járvány hátterének megismerését és a
  • Terminus sztorit, az élelem hiány és a kannibalizmus kapcsolatával.

Mivel az eredeti képregénnyel még mindig nem vagyok képben így fogalmam nincs, hogy az új sorozat miatt zárták-e rövidre a zombi apokalipszis megoldását, de tény, hogy a kamu lehetősége végig benne volt a történetszálban. Én személy szerint sajnálom, hogy nem mentek el ebbe az irányba.

De még jobban sajnálom, hogy a fél évadon át, lépésről lépésre felépített Terminus-kajahiány sztorit sikerült egy évadnyitó alatt kipörgetni. Legalább nyolc rész készítette elő azt a 40 percnyi akciót, amivel megszabadultak Terminusról. Oké, kaptunk még egy pár résznyi mini-sztorit ami a kvázi bosszú története volt, de szerintem méltatlanul gyorsan és fájdalommentesen vetettek véget ennek a résznek. Főleg, ha azt nézzük, hogy az utána következő vándorlás során a kaja kérdés hirtelen nem is volt olyan égető, mint korábban. Persze nem ez az első logikai bukfenc a sorozat történetében.

Menedék

Az új konfliktus forrás, Alexandria bevezetésével, a nomád életmódról a letelepedett életmódra váltás, ehhez kapcsolódóan a beilleszkedés. Azért nem ugyanaz a helyzet, mint a börtön epizódokban, mert ott Rick és csapata voltak otthon. Ők tisztították meg a menedéket és fogadtak be újabb és újabb embereket. Elvárták, hogy mások alkalmazkodjanak hozzájuk. Most, Alexandriában, ők az új fiúk és ez a szerep nem áll jól nekik. Szívesen láttam volna egy olyan, kevésbé kiszámítható verziót, amiben a befogadó félnek nincs mit titkolnia és Rickék paranoiás viselkedése tényleg az ideg- és elmeállapotuk következménye. Egy olyan fordulat, ami a valódi beilleszkedésről szól sokkal izgalmasabb lett volna, mint a jelenlegi.

Persze így lehetett benne akció, azaz öldöklés és intrika. Nem várom el, hogy a The Walking Dead legyen az új Terápia. (Mácsai, mint zombi gyilkos, azta!) Még így is klasszisokkal érdekesebb volt az egész, mintha csak mentek volna, zombi hordákat és ellenséges embercsoportokat mészárolva. Mindenesetre kell az új csavar a történetbe, mert ez hamar ki fog fulladni. Érzik ezt a készítők is, mert ahogy olvasgattam a külföldi blogokon azt nyilatkozták, hogy a következő évadtól a zombik újra kilépnek a biodíszlet (foszladozó) funkciójából és visszatérnek, mint első számú veszélyforrás és ellenség. Ami azért jó hír, mert ez a film egy zombi apokalipszis történetéről szól, szóval ideje lesz, hogy újra önmagára találjon, ha már az igazán nagy elrugaszkodáshoz gyávák voltak.

Google+ körök

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

24 thoughts on “The Walking Dead – 5. évad”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.