Vélemény

Nincs borítókép

Minden tiszteletem a sajtó lelkes munkatársaié, de életemben nem egy alkalommal fordult már elő velem, hogy amikor valami hírértékű esemény közvetlen közelében voltam akkor megdöbbenve figyeltem, hogy micsoda légből kapott, ám általában baromi jól hangzó, meséket toldanak a sztorikhoz. Ilyenkor mindig azon töprengek, hogy ha ez az üzemszerű működés, akkor jobban járnánk tán, ha a vélemény cikkek olvasására szorítkoznánk. Esetükben is inkább/főleg az irodalmi faktoruk miatt.
Nincs borítókép

A múlt héten bepróbálkoztunk egy netes játékkal: készítesz videót és talán nyersz 8 hosszú hétvégés családi kirándulást. Mivel későn kaptunk észbe ezért eleve nem sok eséllyel indultunk neki, de a vártnál is gyászosabb eredményt sikerült produkálni. Azt gondoltam, hogy az első 10 közé nem lesz ördöngösség bejutni, annyi rohadt sok ismerősünk van a neten, biztos […]
Nincs borítókép

Pár napja, ahogy a buszmegálló felé igyekeztem a forró délutánban megláttam egy határozottan kék óriásplakátot, nagy fehér betűkkel. És jó volt. Olyat mondott, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Megálltam, és elégedetten áttanulmányoztam, úgy éreztem, hogy jó helyre ment a pénzem. Ha Magyarország miniszterelnöke vagy be kell tartanod a törvényeinket.
Nincs borítókép

Kétszázkilencven nap, kilenc hónap és tizenhét nap. Ennyi ideje tart a diétám és azt kell, hogy mondjam: rákanyarodtam a célegyenesre. Jó ideje nem álltam a mérlegre, mert a nyár erős lazulást hozott, gyümölcsök, fagyizás. Sok-sok bűnözés. Reggelente ezért mindig rossz érzéssel sétáltam, el is határoztam, hogy majd aznaptól rendes leszek. Ennek eredményeképpen extrán megsanyargattam magam […]

Fogalmam sincs már, hogy miként találtunk rá az Outlanderre, de elég hamar elkezdtük nézni és tavasszal már epizódról epizódra követtük a kosztümös szappanoperát. Első évadoknál – úgy veszem észre – nem meglepő, ha alaposan megváltozik a széria a nyitó és záróepizód között. Az Outlander esetében ez legalább kétszer, de inkább háromszor történt meg. Az első […]
Nincs borítókép

Fura látni, hogy miként változik egy műfaj, hogy hígul fel, ha őszinték akarunk lenni. A történelmi regény valaha, mondjuk Robert Graves idejében egy sokkal lassabb, alaposabb szerkezet volt. Ha akció, kaland alakult is benne, akkor az csak azért, mert a történelmi személy, a megtörtént események leírásához hozzá tartozott. A Vandálok, vagy az Észak Urai könyvsorozatban (hogy a Vikingekről ne is beszéljek!) a történelem valami laza körítés, ami csaták és a fantasyből megismert lélegzetelállító kardozások mellé van írva. Ezek a könyvek sokkal inkább társai a Winnetounak, vagy a Tier Nan Gorduin sagáknak, mint az Én, Claudiusnak, vagy egy Passuth műnek.