Sorozat

Végre egy sorozat, ahol a színészek egyszerűen nem tudnak rontani! Oké, ez persze erős túlzás, de az biztos, hogy a Humans főszereplői, a robot-család megformálói, szerepükből adódóan jórészt pléhpofával játszották végig a 8 epizódot. A Humans egy remake, egy skandináv két évados sorozat alapján készült, angol-amerikai koprodukcióban. Általában az ilyen filmeket szeretem, főleg, ha a színészi részt az angolokra bízzák […]

Eszméletlen sokat változott az egész. Kezdve azzal, hogy az első évadban a zombik voltak a probléma. A veszély. Ezeket a szegény, rohadó, bélcsócsáló ex-embereket aztán évadról évadra nerfelték le a vérbe. Egy jelenlegi epizódban a zombi lassú, agyhalott. Az első évadban a zombik futottak. Felmásztak mindenfélére. Be akartak menni az ajtón egy kilincset használva. Taktikáztak, hogy bekerítsék az áldozataikat. Kegyetlen ragadozók voltak.
True Detective (A törvény nevében) 1. évad

A True Detective tipikusan az a sorozat, amit jobb egyben, gyorsan megnézni. Már a Fargo esetében is tetszett az ötlet, hogy az egyes évadok egymástól teljesen különálló történetek, még színészek szintjén sincs egyezés. A True Detective és a Fargo is valahogy „mozisabb” lett ettől, ami kifejezetten jót tett mindkét sorozatnak. A True Detective például ügyesen […]

Most, hogy belekezdtem megírni a – jócskán – megkésett összefoglalót az évadról vissza kellett keresnem, hogy egyáltalán hányadik is volt ez a sorban. Hirtelen indult idén és hamar lett vége, most először érzem úgy a sorozat történetében, hogy még elnéztem volna egy ideig.

Fogalmam sincs már, hogy miként találtunk rá az Outlanderre, de elég hamar elkezdtük nézni és tavasszal már epizódról epizódra követtük a kosztümös szappanoperát. Első évadoknál – úgy veszem észre – nem meglepő, ha alaposan megváltozik a széria a nyitó és záróepizód között. Az Outlander esetében ez legalább kétszer, de inkább háromszor történt meg. Az első […]
Nincs borítókép

Érdekes látni a Moly adatlapon, hogy mennyi fiatal felnőtt veszi kezébe ezt a könyvet, egyben szomorú is, hogy első alkalommal teszik. Persze, ha azt nézzük, hogy jobb később, mint soha, akkor egy szavam se lehet. Dehát nem véletlen írok most én is erről a romantikus tini-regényről, az elmúlt években végignéztük Zsófival a Revenge nevű amerikai […]
Nincs borítókép

Fura látni, hogy miként változik egy műfaj, hogy hígul fel, ha őszinték akarunk lenni. A történelmi regény valaha, mondjuk Robert Graves idejében egy sokkal lassabb, alaposabb szerkezet volt. Ha akció, kaland alakult is benne, akkor az csak azért, mert a történelmi személy, a megtörtént események leírásához hozzá tartozott. A Vandálok, vagy az Észak Urai könyvsorozatban (hogy a Vikingekről ne is beszéljek!) a történelem valami laza körítés, ami csaták és a fantasyből megismert lélegzetelállító kardozások mellé van írva. Ezek a könyvek sokkal inkább társai a Winnetounak, vagy a Tier Nan Gorduin sagáknak, mint az Én, Claudiusnak, vagy egy Passuth műnek.

Sajnos sokkal zaklatottabban tudtuk végignézni a harmadik évadot, mint érdemelte volna, de a költözéssel ez is velejár. A TV még becsomagolva, laptopon néztük hétről hétre és a kijelzőn a sötétben játszódó jelenetekre csak tippelni lehet. Ugyanez tesz be a Trónok harca aktuális évadának is. Nem tudom, hogy ezért-e, de ez az évad gyengébb volt, mint […]
Nincs borítókép

A Vandálok sorozat első kötete inkább kaland-, mint történelmi regény. Bár ha utánaolvasol, akkor a háttér teljesen megállja a helyét, de ez inkább díszlet a könyvben. Egyébként meg baromi izgalmas. Pollman ugyanis, a Viking sorozatot jegyző Robert Lowval ellentétben, jó író. Nem csak a stílusa remek, de képes zavar nélkül kezelni és mozgatni sok szereplőt. […]