

Utálom az ilyen felfújt lufi cikkeket. Meglebegtetnek egy csomó mindent, de gyakorlatilag semmi nem derül ki, semmi alapja nincs az egésznek.

A kettő fél-évad közt nincs kevesebb átjárás, mint a 4. és 5. évad között, de legalább akkora különbségek is vannak. Jó ez, mert láthatólag a sorozatnak ez a kompakt, tömörített formátum áll jól. Érdekes, hogy emellett a rajongók sokkal lassabbnak érzik, hiányolják belőle az akciót, pedig ha így tekintesz rá: két mini-sorozatként, akkor elég mozgalmas.

A Varjúcsont számomra követhetetlen volt. Megértettem a történetet, de a sűrűn cserélődő mellékszereplők, az epizódikus ellenfelek darabossá tették a regényt. Sokszor fogtam a fejem, igyekeztem rájönni hogy most kiről olvasok éppen.
Sikerült megint összefutnom egy olyan sorozattal, amit, ha megnyúznak se tudom, hogy miért néztem végig, de ha már végignéztem miért fogom folytatni? Keresem a válaszokat. Egyébként már hetekkel ezelőtt befejeztük az első évadot, csak nem volt időm egy vázlaton kívül többet írni róla. A vázlat négy odavetett sorból állt, úgy döntöttem, hogy ezeket címsorokká nemesítem…

Lesz ötödik évad és nagy reményekkel várom, mert a Homelandnek sikerült ami csak a legnagyobbaknak megy: a teljes megújulás.

A Fall (Hajsza) már a második évadán van túl, és ha nem is jön harmadik, akkor is beírta magát a legjobbak közé. Rövid ömlengés következik!
Rita Monaldi és Francesco Sorti történelmi regényt akartak írni. A probléma abban áll csak, hogy egyikük vallástörténész, a másik zenekutató, de egyikük sem író. Nagy kár. Az Intrika így elvész a stílustalanság mocsarában.

Hiába volt egy csomó idegesítő hiba a Ray Donovan második évadában mégis a múlt év egyik legjobb sorozata volt. Az új epizódokban Ray helyzete egyik pillanatról a másikra rendül meg. Külön meglepetés volt, hogy bár az előző évadot teljesen kerek egésznek éreztem az ottani főkonfliktust sikerült ügyesen tovább gondolni. Ahogy azt pár hete írtam itt…
Ki az Istennek van szüksége a január elsejére? Ha létezik egy értelmetlen nap évről-évre akkor ez az. Deprimált, fejfájós, szürke. Egy rohadt hosszú hétfő reggel az egész. Mindegy, több, mint a felén túl vagyunk már, lássuk az újévi listát. Tervek, amiknek jó ha a felét meg tudom valósítani, dehát ki nincsen így ezzel?

Az #IlyenVolt2014 befejező darabjában az idei sorozatélményeim között próbálok rendet tenni.