A kettő fél-évad közt nincs kevesebb átjárás, mint a 4. és 5. évad között, de legalább akkora különbségek is vannak. Jó ez, mert láthatólag a sorozatnak ez a kompakt, tömörített formátum áll jól. Érdekes, hogy emellett a rajongók sokkal lassabbnak érzik, hiányolják belőle az akciót, pedig ha így tekintesz rá: két mini-sorozatként, akkor elég mozgalmas.
A Varjúcsont számomra követhetetlen volt. Megértettem a történetet, de a sűrűn cserélődő mellékszereplők, az epizódikus ellenfelek darabossá tették a regényt. Sokszor fogtam a fejem, igyekeztem rájönni hogy most kiről olvasok éppen.
Sikerült megint összefutnom egy olyan sorozattal, amit, ha megnyúznak se tudom, hogy miért néztem végig, de ha már végignéztem miért fogom folytatni? Keresem a válaszokat. Egyébként már hetekkel ezelőtt befejeztük az első évadot, csak nem volt időm egy vázlaton kívül többet írni róla. A vázlat négy odavetett sorból állt, úgy döntöttem, hogy ezeket címsorokká nemesítem […]
Rita Monaldi és Francesco Sorti történelmi regényt akartak írni. A probléma abban áll csak, hogy egyikük vallástörténész, a másik zenekutató, de egyikük sem író. Nagy kár. Az Intrika így elvész a stílustalanság mocsarában.
Hiába volt egy csomó idegesítő hiba a Ray Donovan második évadában mégis a múlt év egyik legjobb sorozata volt. Az új epizódokban Ray helyzete egyik pillanatról a másikra rendül meg. Külön meglepetés volt, hogy bár az előző évadot teljesen kerek egésznek éreztem az ottani főkonfliktust sikerült ügyesen tovább gondolni. Ahogy azt pár hete írtam itt […]
Ki az Istennek van szüksége a január elsejére? Ha létezik egy értelmetlen nap évről-évre akkor ez az. Deprimált, fejfájós, szürke. Egy rohadt hosszú hétfő reggel az egész. Mindegy, több, mint a felén túl vagyunk már, lássuk az újévi listát. Tervek, amiknek jó ha a felét meg tudom valósítani, dehát ki nincsen így ezzel?