Napfényes, hideg kora tavaszi napsütés van, a Tisza Pista téren a buszmegállóban állok, megszólít egy nő. Bevezetés nélkül közli, hogy aggódik, tegnap földrengés volt, ma reggel cunami. Itt, Budapesten teszi hozzá. Az értetlen tekintetemet látva gyorsan folytatja: ő se vette észre egyébként, de nézzem meg az interneten. Félve bólintok. Fogást vált az ernyőjén, másik kezébe […]
Úgy tűnik, hogy begyepesedtem vagy mi. Ez az egész kézműves forradalom már a kezdetek óta gyanús volt nekem, de akkor lett elevenembe vágó, amikor a söröket is elérte. Vessenek meg érte, de egy korsó hideg Staroprament ezerszer jobban élvezek, mint valami ipát. Azt se tudom, mi az az ipa. Utánanézhetnék, de mivel egyik sem ízlett […]
Néha elkeseredek és morgok vagy kicsit eltöprengek, hogy milyen ország már ez a mienk, ez a Magyarország. Aztán mindig arra jutok, hogy lehetne jobb is, persze, de én szeretem. Így is. Pont így is. Néha úgy tűnik, hogy mindenkinek, még egy országnak is lehetnek rosszabb pillanatai. Magyarország most éppen egy ilyen periódusban van. Úgy nézek rá, mint egy kicsit agresszív depressziósra.