Vendégségben Cili a házigazda kislányokkal játszik. Az idősebb kislány az emeleten lekapcsolja a villanyt, és a lépcső tetején kuksol. A kisebb lány azt mondja Cilinek izgatottan a játéktól: – Ott van fent egy félelmetes medve, gyere, nézzük meg! Cili kezében zseblámpa, látom az arcán, hogy fél egy kicsit. Jár az agya, majd jóságos, és biztató […]
Esténként altatom Dávidot és Cili, már hálóruhában, jön puszit adni. Ma is így volt, ahogy elmenőben kecemergett le a kanapéról azt kérdi: – Holnap megyünk a dolgozóba? – Igen. – válaszolom kicsit meglepve a vidám hangtól – Akkor lesz a nagy sírás. – közli és helyére cuppantja a cumit – Szija!
Állok a hintánál és monoton ritmusban lököm Dávidot, közben elhülve hallgatom a szomszéd hintában ülő kisfiú és a nagymamája társalgását. – Milyen arca van a múmiáknak? – kérdi a gyermek – Kicsit aszott, mint a szilva. Kis ideig még tárgyalnak a témáról, majd lezárásként a nagyi ezzel fejezi be: – Apád is előreszalad ezzel, neked […]
Cili a játéktelefonon valakivel beszél, hosszú hatásszünetekkel. – Szia! … Hètvégén nem akajtalak hívni, mejt buli volt. … Nem hiszem. … Nem!… Nem, nem, nem, azt nem! …. Nem hiszem, nem! …. Ja, úgy! Úgy lehet, úgy lehet!
Altatásnál az előre egyeztettet mesék végére érek. Jön a szokásos: Cili: – Mééég! Mééég! Mééég! Én: – Cilike, megbeszéltük előre, hogy hármat mesélek. Cili: – De mégegyszej! Én: – Elmeséltem mindhárom Boribont, ma már nincs több. Cili: – Deeee! Mégegyszej kettőt!