
– Ki fijkálta össze a falat, Apuci? – Nem tudom, biztos rossz gyerekek. – válaszoltam meglepve – Szomjú dolog ez. – mondta filozofikusan a lányom, majd a cumit újra a helyére cuppantotta.
Én: – Na mi van nagylány? Cili: – Semmi küjönös. Csak egy kicsit jecsücsüjök, mejt jeszakad a dejekam.
Cili egy Telenoros papírkoronával a fején mászkál, rányit az apjára… „- Én vagyok a kóboj kijájfi. Te meg a Süsü vagy.”
A miért korszak alapvetően a mijért-ről szól, de ma találkoztam egy szofisztikáltabb verziójával is. Cili: Ez mije való? Én: Hőmérő. A piros csík megmutatja, hogy mikor nem túl meleg vagy hideg a fürdővizetek Dáviddal. Cili: Mijért mutatja meg? Elmagyarázom neki, hogy mit csinál a hőmérő hal, elkezd játszani vele: hideg vízbe teszi aztán meleg vízbe.…
Szól a zene: „A Béke Presszóban ragadnak az asztalok…” Cili: – A mi asztajunk nem jagad. Igaz? Mejt mindig letöjöjöm, amikoj kiöntöm a Maci kávét…
– Anyu, nekem mindennap kejj pajacsintát ennem. Éjted? – Igen? Ezt ki mondta Neked? – Én mondtam. /persze aztán nem evett/
Megy a dal: „…van, aki otromba…” Cili: – Vajaki otjomba! …Miéjt jomba ott? Egy rövid kitérő ehhez a bejegyzéshez. A blog 2014 júliusában még nem üzemelt, augusztusban indult el. Viszont Zsófival úgy határoztunk, hogy ide mentegetjük el Cili aranyköpéseit, amiket a Facebookon kezdett gyűjteni. A régebbieket folyamatosan töltjük fel, így alakult, hogy a blog indulása…