
Idegőrlő kalandok az Intersparban: közeledik a karácsony.
Fürdetjük Dávidot, közben Cili a nappaliban fel-alá rohangál és folyamatosan karattyol. – Testes lányok, testes lányok… Kérdezem Zsófit, hogy ő is úgy hallja-e, mint én. Végül megfejtettük: Tesz-vesz város! Tesz-vesz város!
Cilike újabb vicces bon-motja.
– Menjél már Cili, légyszíves! Nem igaz, hogy miért kell könyörögni! – Én nem könyöjgök! Csak megyek…
Cili: Nézd Apa, mijez a kenguju fején? Én: Az nem a feje, az a farka. Cili: De! Az a feje. Ez a fajka. – mutat a kenguru lábára Én: A kenguru anatómiáról még van mit tanulnod. Cili: Igen. Akkor mossuk je gyojsan.
Cili lenget egy papírdarabot Dávid előtt, aki persze rástartol. Cili elrántja előle. – Nem Dájid, nem szabad megfogni! Ez apujé! – Csak Te foghatod meg, vagy hogy van ez?! – Igen, csak én. Mejt én sokat teszek a tisztább föjdéjt.
– Egyedüj játszom, de majd szójok, hogy vajaki jöjjön, mejt egyedüj nem tudok bíjni magammaj.
Apja: – Cili, mit szeretnél majd karácsonyra? Cili: – Még egy Dájidot! Cuki. De nem. 🙂
Cili orrát tisztogatom. Cili: – Nagy cicakaki jan benne? Én: – Igen, elég nagy. Cili: (mutogat az orrára) Ott jan. Ott mászik benne. Én: – Ez nem mászik Cilike, mert nem élőlény, hanem csak egy ilyen ragacsos izé… Cili: – (tovább mutogat) Itt jan, itt jagadozik!
Cili uborkát eszik, majd megkínál, és a számba ad egy darabot: „- Én adom, mejt te jeeszed magad!” 🙂