Egészségügy

Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.
Nincs borítókép

Az elmúlt napokban kétszer voltam egészségügyi intézményben, egyszer vért adni, egyszer meg üzemorvosi vizsgálaton. Mindenhol lázmérés, kézfertőtlenítés, kikérdezős lista. Ezek alapján hivatalosan nem vagyok beteg, legalábbis Covid-19-cel nem, de én azért ennyi ellenőrzés alapján még szimplán félek. Kurva jó lenne valami gyorsteszt ilyen esetekre… hopsz, ja hogy létezik! Csak fizetős és 24000 forint. Na itt […]
Nincs borítókép

Úgy döntöttünk, hogy bevisszük a János kórház ügyeletre. A gyerkőc elaludt a kezemben, beburkolva a vastag pokrócokba és nem tűnt kimondottan betegnek, mindkettőnkben felmerült, hogy forduljunk meg és menjünk haza vele. De ha már ott voltunk, akkor megmutatjuk egy orvosnak, győzött a józan ész.