Budapest

Nincs borítókép

Kétszázkilencven nap, kilenc hónap és tizenhét nap. Ennyi ideje tart a diétám és azt kell, hogy mondjam: rákanyarodtam a célegyenesre. Jó ideje nem álltam a mérlegre, mert a nyár erős lazulást hozott, gyümölcsök, fagyizás. Sok-sok bűnözés. Reggelente ezért mindig rossz érzéssel sétáltam, el is határoztam, hogy majd aznaptól rendes leszek. Ennek eredményeképpen extrán megsanyargattam magam […]
Nincs borítókép

A költözés során egy rakás dologtól megszabadultam, olyanoktól is amiket főleg érzelmi okok miatt őrizgettem. Nem titkolom, de a nosztalgikus természetem néha elég hülye döntésekre sarkal. Megszemélyesítek tárgyakat és így erős kötődést alakítok ki velük. Az egyik, amiről nagyon nehéz volt lemondanom a hifim. Ezt még áprilisban adtam át a lomisnak, aki kipakolt minden szemetet […]
Nincs borítókép

Sosem voltam igazán nagy véleménnyel a Magyar Postáról, mindez nem előre kivetített ellenszenv miatt van így, hanem a mindennapok keserves tapasztalatain alapul. A tegnapi és mai napon aztán újra sikerült úgy felbosszantaniuk, hogy úgy döntöttem végül megírom ebben a blogban is. Mondjuk úgy, hogy hiszek az építő jellegű kritikában. Igen, naiv vagyok. Pár napja, mikor […]
Nincs borítókép

Még hónapokkal ezelőtt belecsúsztattam egy ezrest a személyim mellé, az irattartó tokba, hogyha valamiért hirtelen kell plusz pénz ne legyen gond. Aztán szépen el is feledkeztem róla. Ma hamarabb jöttem dolgozni, majd egy órával, és az iroda felé menet bementem a CBA-ba, hogy megvegyem a szokásos ebéd-salátámat. Már éppen sorra kerültem volna, mikor nyúlok a […]
Nincs borítókép

Itthon vagyok érzésben fürdök. Ez úgy történt, hogy ma estére van összetrombitálva az új lakásunk első bejárása. Jön Laci alaprajzot mérni meg a Zsófi által talált kivitelező csapat. A munka után végigsétáltam a megszokott úton és a körtér környékén fájón belémmart a honvágy és a boldogság egyszerre: itthon vagyok. Érdeklődéssel néztem körbe, új hamburgeres, felújítások, […]
Nincs borítókép

Az unokatesóm blogjait mindig olvasom, pedig borzasztóan nem tudok egyetérteni a benne foglaltakkal. Talán úgy vagyok vele, mint Bandi a tévével, mikor együtt laktunk gyakran azért nézte, hogy bosszankodhasson. Sárival az LPJ időkben együtt blogoltunk, aztán ott is akkora különbségek voltak, hogy gyakorlatilag kirúgtam. Azóta időről időre elindít egy-egy blogmotoros felületet, amit hosszabb-rövidebb ideig vezet. Mindig […]

Vannak esetek, amikor egy blogot újra kell írni. Holnap* lesz két éves a fiam és elővettem ezt az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, hogy elolvassam milyen is volt, amikor megszületett. Elégedetlen vagyok a tavalyi irományommal, nem sikerült átadnom benne annak a délutánnak minden izgalmát. Szóval most újra kezdem, de igyekszem teljes sorokat átmenteni, amik jól sikerültek […]
Nincs borítókép

Úgy döntöttünk, hogy bevisszük a János kórház ügyeletre. A gyerkőc elaludt a kezemben, beburkolva a vastag pokrócokba és nem tűnt kimondottan betegnek, mindkettőnkben felmerült, hogy forduljunk meg és menjünk haza vele. De ha már ott voltunk, akkor megmutatjuk egy orvosnak, győzött a józan ész.

A kettő fél-évad közt nincs kevesebb átjárás, mint a 4. és 5. évad között, de legalább akkora különbségek is vannak. Jó ez, mert láthatólag a sorozatnak ez a kompakt, tömörített formátum áll jól. Érdekes, hogy emellett a rajongók sokkal lassabbnak érzik, hiányolják belőle az akciót, pedig ha így tekintesz rá: két mini-sorozatként, akkor elég mozgalmas.