

Vannak esetek, amikor egy blogot újra kell írni. Holnap* lesz két éves a fiam és elővettem ezt az egy évvel ezelőtti bejegyzésemet, hogy elolvassam milyen is volt, amikor megszületett. Elégedetlen vagyok a tavalyi irományommal, nem sikerült átadnom benne annak a délutánnak minden izgalmát. Szóval most újra kezdem, de igyekszem teljes sorokat átmenteni, amik jól sikerültek…
Úgy döntöttünk, hogy bevisszük a János kórház ügyeletre. A gyerkőc elaludt a kezemben, beburkolva a vastag pokrócokba és nem tűnt kimondottan betegnek, mindkettőnkben felmerült, hogy forduljunk meg és menjünk haza vele. De ha már ott voltunk, akkor megmutatjuk egy orvosnak, győzött a józan ész.

A kettő fél-évad közt nincs kevesebb átjárás, mint a 4. és 5. évad között, de legalább akkora különbségek is vannak. Jó ez, mert láthatólag a sorozatnak ez a kompakt, tömörített formátum áll jól. Érdekes, hogy emellett a rajongók sokkal lassabbnak érzik, hiányolják belőle az akciót, pedig ha így tekintesz rá: két mini-sorozatként, akkor elég mozgalmas.
Bár a múlt esti nosztalgiázós-melankolikus hangulatom enyhült, azért reggel ért még pár benyomás, amire nem számítottam.
Tudom, hogy csodabogárnak számítok a gyaloglás mániámmal, de szerintem egy megálló miatt villamosra ülni színtiszta lustaság. Főleg egy ilyen rövid szakaszra, huszonévesen. Hová fajul ez a világ?

Azt írja az újság, idézem: Az RTL Klub Híradója szerint a kormány felkérte Seszták Miklós fejlesztési minisztert, hogy vizsgálja meg és kezdjen konzultációt a Déli pályaudvar jövőjéről. Felmerült a bezárás lehetősége is. A pályaudvar egy hónapja van zárva, mert megcsúszott az alagút támfala. A MÁV-nál azt ígérik, hogy a héten kiválasztják a kivitelező céget, és…

Decemberben életem első érvét hallottam, amit megértek a Waldorf mellett: nincs hittan, vagy kötelező erkölcstan.
Nekem, őszintén szólva, a vágott verzió nagyobb élmény volt. Lehet, hogy azért, mert azt olvastam gyerekkoromban és egy hatalmas élményt adott, de megkockáztatom, hogy a tömörítés, a regényes elemek kidomborítása jót tett a könyvnek.
Ma este megint tüntetés lesz. Inkább demonstráció, Putyin látogatása kapcsán. Az ott résztvevők azt szeretnék jelezni, hogy ők nem egy új-Szovjet Unióban képzelik el az életüket. Úgy készültem, hogy én is megyek, de sajnos rajtam kívül mindenki beteg otthon, így nem tudok elszabadulni. Viszont ha Te teheted, akkor menj el. Ez most nem pártokról szól,…
Január végén két-három napra engem is elkapott a nátha és pár napig nem mentem munkába. Pont előtte hoztam el a webox-ból egy másik könyvmolytól vásárolt kötetet, a Csernobilt. Minden előzetes ismeret nélkül tettem kivánságlistára, mert egy ideje komolyan foglalkoztat, hogy elmennék meglátogatni a lezárt zónát. Vannak rá szervezett turista utak is, bár azt mindenképp megvárnám…