Budapest

A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország lakói lennénk, akik ugyanazon a térképen élnek, de nem hallják meg egymást. Ebben a részben erről írok – és arról, mit jelent ma „lemennünk vidékre”.

Az én liberalizmusom sokkal szikárabb volt annál mindig, mint hogy a bármilyen irányú kilengéseket támogassam. Nem szeretem a tolakodó, a ripacs üzeneteket, sőt ezektől kifejezetten és zsigerileg ódzkodom. Az én liberalizmusomba nem fért sosem bele a túltolt feminizmus, ahol pozitívan diszkriminálunk, mert az én liberalizmusom csak egyenlőséget ismert, ami olyan mint Bulgakov minősége: nincs belőle […]

Bár még van másfél hét az idei évből és nekünk a vége még izgalmas kirándulással fog telni, de kiválasztottam idénről 12 olyan fotót, ami valami miatt fontos. Van olyan, amit jól sikerültnek tartok, de van olyan is, ami fotóként gyenge viszont emlék vagy jelentése van. Nem könnyű egyébként havonta csak egy képet kiemelni, főleg mikor a mozgalmasabb hónapokban akár száznál is több készül a családomban.

Szombat reggel. A dedikált pillanat a legtöbb embernek az alvásra. Hosszan. Mi a földszinti ablakunkkal nem erre lettünk teremtve, jön a kukás, tolat, próbál befordulni a szűk utcába. Sikerül neki, akkor elkezdik végighúzni a kukákat, emelőszerkezet, satöbbi. Szóval viszonylag hamar a megszokott posztomon vagyok, különböző rántottákat és kávékat készítek a családnak, míg a 24.hu Három […]
Biodóm még belülről

Jobbra indul, utána szólok: Hé, a villamoshoz megyünk! Engedelmesen jobbra indul és elkezdi magyarázni, hogy már megszokta, hogy amikor az anyjuk viszi őket reggel, akkor előre szól, hogy merre induljanak a kapuból. Velem persze nincs ilyen, nem vezetek így csak a villamos lehet az irány. Ketten battyognak, az egyik copfos a másik – meg hiába […]

Nagypénteken ellátogattunk a Ligetbe a barátainkkal, hogy megnézzük a Magyar Zene Háza nemrég átadott épületét. Az épületet, amiről eddig csak elfogult véleményeket hallottam és nagyon kíváncsi voltam rá. Olyan, mint a sas a szobában: jó ha van, de minek.

Tizenötödikére időzítette valaki ezt a fényfestést a Gellért-hegy oldalára. Azóta fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mire gondolt pontosan, mert érzésből érthetőnek vélik sokan, de ésszel azért lássuk be, hogy a két névnek egymáshoz köze ’89 tájt volt utoljára.
Nincs borítókép

Megnyugtató látni, hogy nem csak a NER tud oltári balfaszságokat elkövetni ebben az országban és utána fenemód büszkének lenni rá. A mai páciensünk az Újbudai Momentum képviselője, Bedő Dávid, aki az alábbiakat osztotta meg a Facebook gonosz felületén: FELÉRE CSÖKKENTETTÜK A TAXI DROSZTOK SZÁMÁT, KÖZEL 300 NÉGYZETMÉTERNYI TERÜLETET ADUNK VISSZA AZ ÚJBUDAIKNAK A gazdasági bizottságban […]