A gyerekek fürdenek én mellettük borotválkozok. Dávid: Ha nagy jeszek én is bojotvájkozom majd. Cili: Én nem. Csak majd csipesszel csipkedem az arcomat.
Délelőtti sétából hazafelé Dávidnak már minden baja van. Ne segítsek neki, ő akar nyerni (ti. odaérni a kapuhoz,/felérni a lépcsőn elsőnek). Folyamatosan megy a torokhangú hiszti. Időnként Cili rátesz egy lapáttal, amikor direkt húzza. Az ajtó előtt Dávid könyékig a szájaban van a koszos kezével, rászólok, nem veszi ki, a haramdiknál kilököm a szájából a […]
Cili: – A nyakam is fáj itt hátul. Itt lentről egészen fel. Én: . Lehet, hogy elaludtad. (nyomogatom) Cili (felcsattan): Nem! Már tegnap is fájt! Csak akkor nem jutott eszembe! #cilimondta
Nézek ki az ablakon. (Vendégeket várunk későbbre.) Kacsa: – Mit csinálsz? Én: – Nézem az embereket. Cili: – Nézed, hogy mikor jönnek a vendégformájú emberek? A vendégeskedő pasik? Én: – Vendégformájú emberek?! 😀 De nem csak pasik… csajok és pasik… 😀 Cili: – Hé, lenyúltad a dumámat! #cilimondta
Egy ideje mondom, majd üldözöm Dávidot, hogy vegye le a cipőjét, amikor hazaértünk. Rohan a gyerekszoba felé nevetve, tiltakozva, megelégelem, és félkomolyan azt mondom: – Te be ne menj cipővel, mert kettéharaplak! Lehasal a földre kiterülve és megadóan: – Jaaaaaj… legyőztél engemet! #davidmondta
Cilik kezében fehér, Dávidéban barna nyúl. – Gyere már Cilikém… illetve Dávidkám – mondom rosszul, de javítok. Mire Cili: – Én vagyok a Cili! A Dávid az, akinek a kezében a barna nyúl van! #cilimondta #johogymondja