Most komolyan ott tartunk, hogy nem az a hülye, aki tükörgumival indítana el egy kiránduló buszt tele gyerekekkel, hanem aki - talán - keveset fizet neki?
Dávid bemegy a fürdőszobába, hogy kezet mosson, de 1 másodperc múlva jön kifelé, és maga elé mondja: – Hát, akkoj koszos majad a kezem. Én: – Te mit csinálsz? Menjél csak vissza kezet mosni! Dávid: – De a kosz azt mondta nekem, hogy inkább jajta majad a kezemen. #davidmondta
Játszótérről, kacsaetetésből megyünk hazafelé. Játékbolt kirakata előtt a gyerekek igyekeznek mindent felsorolni, hogy majd mit kérnek karácsonyra. Dávid egyszercsak elindul, elmotorozik, és közben hátrafelé mondja: – Na menjünk mostmáj, mejt lekéssük az ebédet. #davidmondta * Hazaérünk, kézmosásra szólítom fel a gyerekeket. Versenyeznek a fürdőszobáig, egymást lökdösve. Cili a gyorsabb / erőszakosabb, nekilát kezetmosni. Dávid áll […]
– Anya, én máj nem tudok beszéni többet. – Miért nem? – Hát… elment a beszélés. – Mitől ment el? – Sokat beszétem máj neked. * – Ez milyen csúzda? Halljam! #davidmondta
A gyerekek fürdenek én mellettük borotválkozok. Dávid: Ha nagy jeszek én is bojotvájkozom majd. Cili: Én nem. Csak majd csipesszel csipkedem az arcomat.
Délelőtti sétából hazafelé Dávidnak már minden baja van. Ne segítsek neki, ő akar nyerni (ti. odaérni a kapuhoz,/felérni a lépcsőn elsőnek). Folyamatosan megy a torokhangú hiszti. Időnként Cili rátesz egy lapáttal, amikor direkt húzza. Az ajtó előtt Dávid könyékig a szájaban van a koszos kezével, rászólok, nem veszi ki, a haramdiknál kilököm a szájából a […]
Cili: – A nyakam is fáj itt hátul. Itt lentről egészen fel. Én: . Lehet, hogy elaludtad. (nyomogatom) Cili (felcsattan): Nem! Már tegnap is fájt! Csak akkor nem jutott eszembe! #cilimondta
Nézek ki az ablakon. (Vendégeket várunk későbbre.) Kacsa: – Mit csinálsz? Én: – Nézem az embereket. Cili: – Nézed, hogy mikor jönnek a vendégformájú emberek? A vendégeskedő pasik? Én: – Vendégformájú emberek?! 😀 De nem csak pasik… csajok és pasik… 😀 Cili: – Hé, lenyúltad a dumámat! #cilimondta
Egy ideje mondom, majd üldözöm Dávidot, hogy vegye le a cipőjét, amikor hazaértünk. Rohan a gyerekszoba felé nevetve, tiltakozva, megelégelem, és félkomolyan azt mondom: – Te be ne menj cipővel, mert kettéharaplak! Lehasal a földre kiterülve és megadóan: – Jaaaaaj… legyőztél engemet! #davidmondta